Gájricsik Világa

Véreim, magyarok. Ránk tört a nyári szünet. Orvul. És telibe kapott.

Így erősen nyaralásba kezdtünk. A hónap végéig feszt folytatjuk.

Aztán meg lesz valami.

Valahol máshol. 

Senkilendtajmsz.hu

Az Életfa (meg a rajta vonuló szkíta származású hangyák hada) birizgálja oldalatokat, amikor hűsöltök alatta!

Vivát.

Véreim! Ti, akik még álmotokban is őskutatattok, büszke magyarok! * Ahelyett, hogy inkább hobbicafatokat kefélnétek a REM fázisban, orrvérzésig* Vigye árpádsávoktól kétszínű, vad oroszlánszíveteket a szuperszónikus meghajtású rege, ágról-ágra!

Vivát!

Nah, most hogy ezt tisztáztuk ,forduljunk rá a dolgokra, mert nem érek erre rá itt.

Vigadjatok, éljenezzetek, ti mind - eresszétek ki végre az a híres szittya hangotokat, mert elvárom tőletek az együttműködést. Jó hírt hoztam. Vivát 2.0.! A Gájricsi Nyúz folytatódik, mert a ti informálásotok elkötelezett feladatunk.

Bár engem kurvára idegesít, hogy titeket mindig minden érdekel, az agyamra mentek ezzel a kibaszott kutakodással, szimatolással, de mindegy. A többiek - főleg a barom Tódor, aki most fellelkesült, pedig a kutya nem olvasta az unalmas, szar baromságait annak a münchausen-szindrómás hatökörnek - viszont komálnak titeket, és ez nagy szó. Legyetek hálásak. Tódor egy üldözési-mániás porbafingó, ha ő örül a kutakodásnak, akkor vagy megint belegelt, vagy a meglévő elmebaja teljesen elhatalmasodott és visszájára fordult.

Ám változtatunk meneten, hogy legyen nektek is feladatotok. Kép nélkül - vagy kamuképpel - közöljük a hírt. Új versenyzőkről is. Elvárjuk ezért a találgatást, a tippeket. Engem személy szerint megsért, aki arra is kibaszott lusta, hogy annyit beírjon: "kúrjon fejbe apád te moslék, ez itt nálunk a felső szomszéd!"

Na, reméljetek, mert aki remél annak a szívét a rege biznisz-klasszon utaztatja. És ott jobb a kaja, meg a sztyuvik segge.

Ez legyen eszetekben mindig!

Véreim! Kalandozó, kolostorokat cselendzsből gyújtogató magyarok! Isten azért teremtett minket, hogy példát mutassunk Európának, vivát!

A többi maszlagra most nincs időm, elégedjetek meg ennyivel.

Elmondom mi a fasz van, aztán lessetek ki a fejetekből. Kurvára nincs kedvem mostanában írni és akkor még szépen mondtam, mert phártus származású, khagán nagyfejedelmek leszármazója vagyok, és ez azért tartást ad, meg úri modort - tanuljatok! A faszom ki van az igényeitekkel, hogy folyton tájékozódnátok már, meg az elvárásaitokkal - hát pont leszarom a Levédiából magatokkal hozott, nyafogós maximalizmusotokat, magasról. 

Ma nem finomkodom, mert valamelyik barom hatszor rákeresett "Csaba királyfi űrlény" címszó alatt a blogra, és azóta tudom, hogy hülyék vagytok, bazdmeg. Egy-két kivételtől eltekintve. (De ezt csak azért írtam bele, hogy magadra vedd, és örülj!) Nem tetszik, nem olvasod végig, bár ahogy elnéztem, amúgy se jellemző.

Szerintem olvasni se tudsz.

Tódor unokaöcsém az a...izé...ehh...balfasz pitiáner fosarcú,  aki Toniszopránónak képzeli magát de még egy  pöttyös túrórudit se tud rendesen elemelni a Reálból, úgy döntött megmenti a blogot, meg a hazát - úgyis munkanélküliként teng-leng, csak a faszát vakarássza álló nap -  a nagyvonalúságáért majd egyszer hálás leszek, ha ráérek. Nem mostanában. Úgyhogy várható tőle valami macskakaparás ide, én nem fogom olvasni. Ti se tegyétek. Ha mégis - mert a rakás mazochista barom egyike vagy, aki ide járogat - akkor a kibaszott bal oldali dobozból mind az öt fostaliga szarját tanulmányozni... Asap! Mert nincs időm elmondani, ő kicsoda, micsoda, mi a faszt csinált eddig (lófaszt se, egyébként) meg a többi parasztvakítást. Elolvasod, nem tetszik, nem jössz többet - nem te vagy az első! Értve?

Matild, az a a hülye ribanc...izé...eh* legyint * az idióta testérem, az én nickemet ellopva (erre van csak meg az esze, meg az intimgyantára, másra se) valami ócska perverznek udvarolgatott, undoromban teleokádtam a kiskonyhában a teásfindzsámat, amikor megtudtam. Jó, hogy már össze nem áll egy beteggel, nem elég nekünk szociopatának ő meg a Lajos! Akiről most nem emlékezem meg, mert rá kár a szó, lúzer buzikkal nem foglalkozom. Lajos meg a büdös árja kurva, aki folyton vigyorog  - ebből is látszik, hogy nem magyar - Istenátkai, utálatos bélpurgáló, nyugatmajmoló, májkrémorcájú álszittya mind a kettő.

Az, aki lájkolós gombot akarta ide, nem komplett, sürgősen felejtse el, ez itt nem a Baba-mama magazin különkiadása. Amíg nem írok, meg a többi ökör se, addig se jöjjetek, menjetek a Malackarajra, mi is azt olvassuk.  Amikor ráérünk.

Nem szoktunk ráérni.

Nah értve vagyok, véreim?!

Holnaptól megint kedves leszek veletek, vagy meg egyáltalán nem. Nincs meló a filmgyártásban, és be kellett állnom kéményt sepreni - de ezt már említettem - úgyhogy erősen kivetítem a frusztrációimat. (Nézd meg a wikipédiában, ha nem tudod, ez mi a fasz, én is ott tanultam!)

Halál a bannolós bloggerekre, és Etelközbe szárnyaljon hős lelketek egy kerecsensólyom hátán,  végigokádva az utat!

Vivát!

Ménrót fiai, ti kalandozó hősök! A vezérlőfejedelmek ereje szálljon belétek, bennük úgyis túlteng! Lajosommal a brutális választási inzultust követően - ahol a szkítaellenes, beférkőzött, nemzet kebelén melengetett kígyók elcsalták a lehetőséget, hogy szent feladatunk teljesítsük, és voksoljunk – búnak eresztettük szép, etruszk profilú fejünket. Ám ekkor a pogány napisten kegyesen mégis ránk ragyogott. A felkent királyi média színe előtt kaptunk lehetőséget a velünk megesett sémi diszkrimináció elleni tiltakozásra, amit a nyilvánosság minden, szellemdobon terjesztett ereje segíthet.

A vezérlőfejedelem választást követő napon, Nemzetünk Anyja, Kormai Misztika levélben tisztelte meg méltatlan blogunkat, amelyben marasztaló, szeretetteljes dorgálással hívta fel figyelmünket írásunkban szereplő etikailag méltatlan, szégyenletes tévedéseinkre. Miután rövid szavazásra bocsátottunk, hogy szerkesztőségnek és internetes sajtóportálnak minősülünk-e, illetve a Nemzet Törvényeinek Felkent Őre megfelelően és hiánytalanul idézte-e vajon a hon jogát, vagy sem - négy az öthöz arányban közfelkiáltásos igennel döntöttünk természetesen, bár Jolánka nénit inkább gondnokság alá kéne már helyeztetni, nem ilyenekben a döntését kérni, a tomsawyer nevű garázda léhűtő pedig, akit csak az apja befolyása miatt tartunk, persze szokásához híven megint óvást nyújtott be, és kekeckedett - lehajtott fejjel, megtörten teszünk eleget a jogos kérésnek. Ezúton bocsánatért esedezve, változatlan formában nyilvánosságra hozzuk a helyreigazítást, reménykedve vezetőink köztudottan jóságos, kegyes megbocsátásában.

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Sajnálatos módon úgy értesültem, hogy portáljukon egyik  szerkesztőjük valótlan tényállításokat közölt, többek között rólam, és a vezérlőfejedelemről, Rege  Adalfrédról. Miután ellenőriztem az információ valódiságát, mélyen felháborodva kellett tudomásul vennem, hogy amellett, hogy tényleg valótlan, hazug állítások halmazát szerepeltetik az írásnak nem nevezhető förmedvényükben, még becsületsértő módon humorizálnak is, trágár élcelődéssel vircsaftolnak az íráson és személyünkön. Rendkívül ordenáré blogjukban minden létező jogszabályt megsértve, magyarhoz, sőt emberhez nem méltó módon garázdálkodnak, amely alapján le kellett vonnom a szomorú következtetést: oly’ kort élünk, amikor egyik magyarnak nevezett, a másik igazszittya farkasa. Annál is inkább megdöbbentett tettük minden etikát nélkülöző, törvénytelen volta, mivel azt a felvilágosítást kaptam, hogy egyikük jogot végzett ember. Hát kérem, nem nálam végzett! Ez egészen biztos! Nálam már megbukott volna, és a lába sem éri a földet.  Mivel minden mezei árokparton jelenleg jogi képzés folyik, így viszont sajnos nem csodálkozom. Az alábbiakban a helyreigazítási kérelmem pontról pontra részletezem. Amennyiben akár egy betűt is megváltoztatnak rajta, közlöm, hogy többek között a Ptk. 78.§ 84.§  alapján polgári peres eljárás keretében fogok érvényt szerezni az igazságnak, és a jog betűinek. Nézzenek utána, hogy mit takarnak a paragrafusok, ideje tanulni!

 

Tehát sorrendben, a dekrétumunkról elkövetett csúsztatásaikat a következőképpen kérem kiegészíteni, és javítani:

 

1.§ Nem vezetjük be a hunbeszélt. A szkíták saját, ősi nyelve a hunbeszél, amelyet nem kell bevezetni, mert be van vezetve, élő, használatos nyelv. Minden igaz magyarember beszéli. Ezek szerint önök nem! A főszerkesztőjük, aki valószínűleg identitásgondokkal küzd, és nemhogy szittyának, de magyarnak sem vallja magát, vagy nem nevezhető annak, a magafajták személyéből indul ki, és torzított információira alapozza hamis következetéseit. A rosszgondol szavakat nem töröljük el. Mért tennénk? Hisz' azok nem léteznek. Csak a magukfajták agyában fordulnak meg, mert a rosszindulatukat és korlátolt, buta berögződéseiket a tiszta magyarvérű, igazszittya emberekre kivetítik.

 

2.§ Felháborító hazugság, hogy hasérez kellene bármit is gyakorolni! Ilyen szó nincs. Pláne nincs zsigerérez! Ez az önök fantazmagóriája, a sémita-mítizálás tipikus esete, amelyet más sajtónak nevezett bérfelületeken is, több alkalommal voltam kénytelen megfigyelni. Sumérnak kell lenni. Már most előrebocsátom, hogy téves nézet, hogy a sumér egy nép volt. A sumér azt jelenti: kulturáltan gondolkodik. Aki sumér, az magyar. Aki magyar, az szittya. Így levezethetően: a magyarok sumérok. És a sumérok szittyák. Nem tudom, követhető-e ebben a formában önöknek? Nem vagyok benne biztos. Már több tanulmányban kifejtettem - amit a magukfajták bizonyára nem olvasnak - hogy a sémita történelemhamisítók végighazudták a világot, és megfertőzték nézeteikkel a magyarságot. Erről több, rovásírott kőtábla is maradt ránk Rudabányán, és Vereckénél. A rovásírás a sumér magyarság öröksége. Szent szöveg, így remélhetőleg még a magukfajták sem kérdőjelezik meg  azok valóságtartalmát. Az ÉTÜV a pártunk neve, és nem a Legfelsőbb Vezetői Tanácsnak, mivel nem poszkommunista diktatórikus pártállamban élünk, bármennyire is szeretnék önök, ha így lenne! Leszögezném, hogy az ÉTÜV semmit nem ír elő, legfeljebb nyomatékosan javasol.  A Misztérium elérése pedig mindenki törekszik, aki kicsit is e nemzethez tartozónak vallja magát. Az nem kérdés, hogy önök nem ebbe a kategóriába tartoznak, de ideje hogy felvilágosítsam önöket, a nemzet is kiveti a testéből az oda nem illő, belülről rohasztó elemeit, mert nem tűrjük magunk között a romlás mételyét. A Kerecsensólyom Őrök Rendfenntartó Adatbázisába semmit sem kell beszolgáltatniuk, ez megint a sémitaközeli, szervilis-reakciós szemléletük hamisított terméke. Tipikus. Már nem is csodálkozom. Minden adat a rendelkezésünkre áll, mivel Táltosunk, a nép szellemi vezetője: Fénykapu Ménrót a legutóbbi révülése során precízen, rendszerezve, merevlemezre mentve lehívta a szellemi szférából. Remélem, nem vitatják, hogy ez olyan, mintha maga Csaba királyfi sugallta volna rá a szerverre! Az ősök szellemét – úgy vélem - még egy hitetlen, asszír-zsidó bevándorló sem kérdőjelezheti meg. A rendszerezés egyetlen célja népünk kivezetése a szefár-askenázi hazugságok erdejéből, amellyel a neogyarmatosítók országunk okkupációjára törekszenek.

 

A Szittya Nemzetgyűlés a mai napon, április majdnem idusán, örökös vezérlőfejedelemmé választotta Rege Adalfrédet, aki nemesi előnévként a 'Svasztikai-Hétszilvafás' nevet vette fel, és hivatalosan deklarálta, hogy ezen kívánja megkezdeni regnálását. A vezérlőfejedelem társuralkodónak Kormai Misztikát, a 74 phd-vel európai összetett világranglista első helyezettet, és a Nemzet Örökös Anyja kitüntetés várományosát emelte maga mellé az életfa-trónra. Teljes jogkörben törvénykezve, dicső vezetőink azonnal megkezdték a jogrendszer szittya-kompatibilissé tételét, őszinte megkönnyebülésére aggódó nemzetünknek.

 A törvénykezés megkezdésével a fenyegető gazdasági és sémita világpolitikai helyzet miatt egy pillanatot sem késledvén, a következő dekrétumok lépetnek életbe:

1.§ Rosszbeszél nyelv eltöröltetik. Helyette ősbeszélhun bevezettetik. Ősbeszélhunnal nem összeférhetőek a rosszgondol szavak, és gondolatok. Rosszgondol elmélkedések ezért megtiltatnak. Rosszgondol negatív jelentésű szó, ezért eleve nem is használtatik. Aki mégis használja annak kisujja vétetik. Rosszgondol szavak példálózó felsorolásban: radikális, szélsőséges, nacionalista, Krisztina, fundamentalizmus, neoliberális. Helyettük használtatik: Csodaszarvastól kegyelt, hunszívű, nemzetféltő, Misztika, sumérbarát, igazszittya.

2.§ A szittya hagyományokat hasérez gyakoroltatik a vértiszta, szkíta honfi naponta kétszer, reggeli és estebéd idején. Hasérez jelentése: igen erősen átélve, mondhatni odaadással gyakorol. Aki nem hasérez, az zsigerérez. Az Életfa Termelő és Ültető Védegylet, az ÉTÜV mint Legfelsőbb Vezetői Tanács kizárólag zsigerérez. Nekik ez előjogon biztosíttatik, mint a Misztérium Őreinek. A Misztérium hatvankét stáció bejárása után érhető el. A hatvankét stáció során a vérvonal száztízíziglen tisztázatik, C-típusúan felmérettetik, majd Árpádházi-khagán fejedelmek és királyok, tetszőleges logikai sorrendben - amelyet az ÉTÜV határoz meg minden reggel a kumisz-szertatást követően - felsoroltatik, tizenkét másodperc alatt, mindeközben magyarkerék hányattatik, és a Honfoglalás című nóta énekeltetik. Az utóbbi szent imát minden órában a teplomtoronyból az ÉTÜV felkent Táltosa elgajdoltatik. Ekkor minden szkíta megtorpan cselekményében (bármi légyen is az) és szívére tett kézzel, hasérez énekeltetik.  A Misztérium következő stációja a Kerecsensólyom Őrök Rendfenntartó Adatbázisába való felvétel. Önkéntes jelentkezés útján a Misztérium elérésére aspiráló szittyák adatokat szolgáltatnak be a KŐRÁ-ba. Pisálási szokások, étkezési, bélgázképződési rendszeresség, homoerotikus rosszgondol betiltott gondolatok gyakorisága kiemelten megjelöltetik az átfogó, 1653 oldalas íven, azokból saját kézzel kivonat készíttetik - a rendszerzés megkönnyítése érdekében. Perverziók, úgy mint: olvasás, gondolkodás, tájékozódás, vélemény-nyilvánítás - nagybetűkkel megjelöltetik, aláhúzattatik. Ezt követően „Hunisten engem úgy segéljen!” fogadalommal a leszokás azonnal megkezdetik. Mindezt  tisztavérrel aláíratik, egy darab turulmadár a név mellé, saját kézzel rajzoltatik.

Drága olvasóink! A felénk özönlő leveleitekből - amit ezúton is köszönünk - ma Émivájnó Ancsika megindító sorait választottuk. A fóti hölgy élete megbicsaklott, és a vőlegénye is elhagyta. Ahogyan a közhely mondja, ha jön a baj, jön csőstől. Bizony így van ez, sajnos. Kényszerpályára került Ancsika karrierje, és Péter, a szerelme csúnyán elbánt vele. Tanácsot kér tőlünk, hogyan lábaljon ki kátyuból, miként tegye rendbe kapcsolatát a szeretett férfival? Akit most is imád, bár soraiból a jogos szemrehányás is világosan kicseng...Tegyetek félre most mindent, drága olvasók, segítsünk Ancsikának, hogy a végső kétségbeesésében nehogy rosszul döntsön.

 

Kedves Mettyúvón Úr!

 

Nem tudom, a tegeződést megengedné-e nekem. Előrebocsátom, hogy nem a bizalmaskodás vezet, csak némileg egyszerűbbé tenné az egyoldalú társalgásunkat, ez a közvetlenebb formula. Tehát, Lajos, örömmel olvastam felhívásodat, hogy magánéleti kérdésekkel bizalommal fordulhatunk mi, olvasók felétek. Azt különösen megnyugvással konstatáltam, hogy nem a rendkívül modortalan barátod vezeti ezt a rovatot. Épp elég nagy bajban vagyok, és épp elég szennyet kellett már elviselnem ahhoz, hogy most még itt is ne ebbe botoljak! Megértem, hogy ő beteg, ahogyan olvastam is a blogismertetőben, de azért kérlek, ezt nem kéne hagynod…Amit itt művel… Bár igaz, nincs jogom beleszólni, egyszerű olvasóként, így elnézésedet is kérem. Az én gondom összetett, levélbe önteni sem egyszerű. Szerelmi bánat mellett a teljes életem romokban hever, egyetlen rossz döntés következményeként. Fóton a gyermekfaluban nőttem fel, igen szegényes körülmények között. Azonban kiváló képességeimmel, amely a tanulmányi eredményemben is megmutatkozott, kiemelkedtem kortársaim közül már akkor. Tízévesen a középiskola negyedik osztályát jártam, majd ösztöndíjjal felvettek a Lomonoszov egyetemre, amit kitüntetéssel végeztem. Atomfizikai téren 'A relativisztikus nehézion gyorsítók szerepe a nukleárisfizika jövőjében' címmel írt disszertációm révén az orosz Skobeltsyn Intézet Magfizikai Kutató részlegénél vezető kutatóként dolgoztam, és szabadidőmben a részecskefizikán túl a biofizikába is belekontárkodtam, de ezzel nem is akarlak untatni…butaságokkal nem terhellek.

 Azonban az oroszokkal egy baj van, na jó kettő. Az egyik, hogy folyton részegek, és részegen az ember kínosan teátrálissá válik, amit nem kedvelek, a másik pedig, hogy tréül fizetnek. Hogy ilyen triviálisan fejezzem ki magam. Egyik este beültünk Szerjózsához a kollégákkal a Krasnaya armija utcában lévő kisvendéglőjébe, ahol megismerkedtem egy amerikaival. Nos gondolhatod mi következik, tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot - ahogy az lenni szokott. Iszonyatos összeget ajánlott, ha váltok, és otthagyom az intézetet, beállok álpopsztárnak, az összes botrányos külsőséggel persze.

Itt rontottam el az életem, kedves Lajos. A kapzsiság bűnébe estem. Szerettem volna a kis manzárdomból egy nagyobba költözni, és párommal - akivel eddig távkapcsolatban éltünk, mivel Péternek maradnia kellett Magyarországon, mert a pénz nagy úr, és ő ott gürizett internetes újságíróként én meg itt a laborban - nagy családot terveztünk. Ahhoz pedig egzisztenciális biztonság kell, amit a mai világban nehéz megteremteni. Ez nem mentség, tudom. De beleugrottam. Innentől beindult a verkli. Bár nevezhetném rémálomnak is. Új frizura, idétlen sminkek, ruhák, botrányok. Tudod, ami ezzel együtt jár. Baromi fárasztó egyébként, ne akard megtudni, amikor éjjel kettőkor is hét sajtórabszolga fényképezi, ahogyan a kokaint szívod fel, a fenekeden át, és mindezt úgy oldd meg, hogy totál spontánnak tűnjön. Mintha nem vennéd észre, hogy ott matatnak a vakuval a seggednél, (óh bocsáss meg, ezt az undorító beszédstílust is rám erőltették, és a végén még rajtam ragad, ha így folytatom).

 

Ancsikának elege van, de nagyon

 

Ajtó mellett állok,

Piros tojást várok,

Ha nem adtok piros tojást,

Oda is pisálok!

Szájbergyerek vagyok,

Neten locsolkodok,

Megadom a számlaszámom,

Utald a pénzt, kis virágom!

Kedveseim, ma Julika keresett meg minket, Rakamazról. Egy egészen speciális problémával szembesült szegény az életében. Bevallom, nekem elfutotta a könny a szememet, mikor olvastam levelét, mert átéreztem szomorúságát, és világosan észrevettem  kedves soraiban a bánatot. Dzseneniszton Julika az elvált, középkorú asszonyok nehéz, sokunk által ismert, és átérzett sorsát éli, és valamiért mindig rosszul választ. Elkerüli a szerelem,  illetve folyton mellényúl, rossz embereknek adja a szívét. Persze, szeretne változtatni ezen, és megtalálni végre az igazit. Segítsünk hát Julikának, hogy sikerüljön neki, és a rossz tendencia végre megszakadjon.

Kedveseim! Újabb levelet kaptunk, amit nektek kell megválaszolni. Az írás szerzője, nem feltétlenül a szerelem általunk értelmezett témakörében nyilvánult meg, de mivel megtisztelt soraival, és tőlünk kért tanácsot, hát kiterjesztjük a rovat hatáskörét rá is. Tájgervúdsz Tibi, az esztergomi romatelepről küldte levelét, és bár erősen tartja magát, látszik, hogy gyötrik a gondok. Segítsünk neki, mert ő is honfitársunk, magyarnak vallja magát, és ez a legfontosabb a mai világban.

Háj Lali!

Tök állat a honlapod vagy mid! Te figyelj, nekem nincs akkora nagy drekkem, mint ezeknek a lúzereknek, akik itt sírnak-rínak neked állandóan, de azért kíváncsi vagyok rád, meg a többire, hogy mit vakogtok vissza, csak azért gondoltam, hogy két szót vetek. Esztergomi csávó vagyok, a telepről, itt szoktam néha nyomulni, de mivel sportolgatok, szanaszét a világban szlesseltem már.  Nem dicsekedni akarok érted, csak mondom, hogy sokat láttam, engem nem lehet meglepni. Még odakinn is nyomtam, meg bandáztam egy ideig,  a nyugati-parton, a tizenegyesek bandájában,’ leopárd’ néven, de ez kurvára nem publik baszki! Úgyhogy doszta, hagyjuk is... Szal’ az a stájsz, hogy most belekerültem a lekvárba, mert van egy-két bérnőstény, amolyan rúdugró senki - biztos te is megfordultál egy-kettőben - nem is díszítem itt neked, szal’ pofáznak a médijáknak, amíg a zsákon nem húzzák fel a zipzárt nekik. Az is közel van, mert kezd elegem lenni, kibaszott mód. Bocs, nem akarok neked itt bajt, visszafogom magam. Nem vágom, életedbe sportoltál-e valamit Lali? Mondjuk, nem úgy festesz, de attól még lehet persze, ez most nem beszólás, csak látom én. Eléggé értek hozzá, leveszem az ilyesmit. Ha kokszoltál, akkor inkább ne is válaszolj, megvetjük az ilyesmit, baszdmeg, az nem ember, aki az a szart tolja. Az féreg! ...Bocs, elkalandoztam.

Tibi tele volt tervekkel, mielőtt jöttek a médiják

A mai levelet Rózsika küldte nekünk, Ártándról. Elég komoly problémája van, szerintem nektek is ismerős a helyzet. Olyan pasasba esett bele, akit nehéz megszerezni. Rózsikának kalandos élete volt már eddig is. Ám most igazi kihívás került elé, amivel eddig nem boldogult. Segítsetek neki, magyarok! Mit tegyen Rózsika?

Az itt a nagy kérdés.

Szia Lajos!

Örülök, hogy írhattam neked. Tök jó ez, meg minden, mármint, hogy lehet. Engem Rózsikának hívnak, Linzilohen Rózsika vagyok, és Ártándon lakom, itt a magyarhatárnál. Az a helyzet, hogy beleestem egy pasiba, de nehéz eset, és ezért kéne a tanácsod.

Szal', az úgy volt, hogy kimentem tavaly az amcsikhoz, na semmi komoly, csak a femélförszt bulvárlap arrafelé azt ígérte jó pénzt tejel, ha csinálok néha botrányokat. Ez meg nem ügy, mert nálunk a diszkóban Ártándon is megy a hepaj, ha érted, mire gondolok, bemegyek, rögtön történés van. Nem bírom az állóvizet, az a nagy helyzet. Na kimentem, oszt nyomattam nekik, hadd örüljenek. Leszbisó, anorexiás hiszti, kicsit ribanckodtam is, de ne gondolj semmi rosszra, csak naponta négy volt meg. De ennek a fele nem is esett jól, csak azért csináltam, mert kényszerítettek a szerződéssel, amit aláírattak. Átvertek vele, én meg hülyén belementem, mert azt mondták fizetnek egy valag pénzt, na lóvé, az alig csurrant-cseppent, de nem tudtam kiszállni. Szal' csak ezért – érted. Ki akarja amúgy szitává kúratni magát már bocsánat? Nem igaz? Ha még nem is perkálnak érte tisztességesen.

Testvéreim, ti kiválasztottak! A kerecsensólyom, (alias turulmadár) mitikus ereje legyen veletek! Végre megérkeztünk a drága jó Ferencről elnevezett repülőteretekre a Lajosommal, meg a Klajudiával, akit nem feltétlenül kellett volna hozni, de sajnos jönni akart. Valahogy ideszokott ez is…Má’ mindegy. Az Asszony ( az én Maddie-m, akit már a krematórium lépcsőéig csak így híjjok) viszont nem jött velünk, amit szomorú szívvel konstatáltam. Sok a dolga Dél-Ámerikában a Jézuskájával  -* azzal a humanoid sütőkemencével*. Így nélküle kalandozunk a Szülőföldön – mély fájdalmamra. Birtokba vettük szerény hajlékunkat, majd legott úgy véltük, a vérbeli hunokkal még azon a szép és szent napon találkoznunk illik - mihelyst az út porát leöblítettük habtestünkről. Szóval elugrottunk a Madaras Teszkóba, na. Ahogy egy echte magyarihoz illik. Sok errefelé a büszke szittya, akit még megszólítani is élvezet, így elkvaterkázgattunk az épületben, majd búcsút intve, autómobilunkhoz  sétálgattunk a langymeleg mínusz hét fokban, így márciusban. Ott is egy szép és nemes példányába botlottunk a sumér nemzettségnek. Épp fényképezgetett – hja, a hírnév átka ez, ne tudjátok meg…

Drága véreim, pusztákon vágtázó sumérok leszármazói! Egyedülálló nép vagyunk,  a sumér-szittya-magyar rokonság cáfolhatatlan bizonyítékai - vivát! Egy perce forduljunk most magunkba, és csöndben örüljünk e ténynek, na és persze a Kárpát-medence fortélyos megkaparintásának...

Jó, rendben, akkor most rátérek a bejelentkezésem apropójára:

Gondolom örültök, hogy végül is az én drága barátom, az a görény papucs...izé a Lajosom itt maradt, ezt nagy-nagy megnyugvással vettétek tudomásul. Amúgy én is így voltam vele, bár a péklapátnyéltől bütykös lett a nagyujjam, annyit csapkodtam a seggét, amíg észhez tért. Na, most a Tódort már nem is említeném, mer minek.

Holnap, (azaz ma) beszámolok kalandjaimról, de előtte a fejlemények ismertetése:

Álruhában, mint dicső, és vitéz Mátyás királyunk a szent honba, Húngárijába látogattam, egyrészt mert filmötleteket keresek - most, hogy a buzi Holmszos mozim kasszasiker lett, ugye, újabb vizekre kell eveznem, ezt igazán megérthetitek  - másrészt meg itt az ideje, hogy népemmel vegyüljek, és közelebbi kapcsolatot teremtsek az én véreimmel, a melegszívű testvéreimmel a nagyszerű Anyaországban.

Már az Óperabálra ideruccantunk a Lajosommal, és akkor eldöntöttük, ezt hosszabb túra keretében megismételjük. Csak remélni meri kicsiny szívem, hogy az Asszony is velünk tart...Vagy legalább egy kis welneszre beugrik azzal a bájos Jézuskájával  - * hogy verné bele a faszát a devla * - és együtt örülhetünk a méltán híres magyari vendégszeretetnek.

 Na, szóval innen jelentkezem eztán történetekkel, Bjúdapestról, a drága Székesfővárosból, veletek sírva - veletek vigadva.

Vivát!

Kis hamvas kezeiteket csókolom, jövök!

Magyarok. Visszatértem. Remélem örültök. Itt folytatom a Romantica-csenel rovatot - mindenki örömére. Legújabb levelünk írója Béla  Loszandzseleszből keresett meg bennünket. Komoly problémákkal küzd, és Dezső barátom exfelesége is érdekelt ügyében, úgyhogy nem egyszerű az eset. Ha tudtok megoldást a problémáira, segítsetek neki, nem rossz ember ez, és félig magyar. Megérdemelné a ti jószándékú ötleteiteket...ne sajnáljátok hát tőle. Halljuk, mi a ti vélményetek, mit tegyen a Béla?

Tegnap óta számos levelet kaptunk, amelyekben - látván Gyula őszinte és megindító sorait - ti is kedvet kaptatok a kitárulkozásra, és leírtátok nekünk igaz történeteteket az érzésről, amely néha mindent megváltoztat, és amelyért kizárólag érdemes létezni e sártekén. Köszönjük a bizalmat, és ígérjük, amint alkalom adódik, a ti szívetmelengető, elgondolkodtató soraitokat is megjelentettjük. A beérkezett küldemények között e poszt főhőse, Gyula, újabb levelét is megtaláltuk, amilyben azt írta nekünk, hogy kíváncsian, kéztördelve várja, milyen tanácsot adtok neki, mit tegyen, merre fordítsa sorsa kerekét, hogy végre rásüssön a nap, és jobbra forduljon élete háborgó tengerén a régóta hánykolódó katamaránja. Kedves magyarok, ha kedvetek van, adjatok tanácsot Gyulának, aki kicsiny szülőfalujától távolba szakadt, de szívében őrzi még az otthon melegét, és annak minden ízét... Jöjjön tehát a Gyula történetének második, befejező része, és a levélhez még mellékelten küldött fotográfiák:

Gyula, a szerelemtől szenvedve, mint gyakorló kutya. Még a hajléktalanság gondolata is megfordulhatott a fejében...

Kedves egybegyűlt távoli honfitársaim, magyarok. Az Óperabál izgalmait kiheverve, a Dezső által már rég sürgetett rovatot most végre elkezdem útjára bocsátani - hadd szárnyaljon. Dezső úgy látja, én vagyok a legalkalmasabb erre - és amit Dezső lát, az mindig  helyes, nem véletlenül rendez óriási sikerrel, vezet tökéletesen pabot, és választ hibátlanul párt magának. Az első levél írója Gyula. Egy kis magyar faluból tisztelt meg minket, és mi örömmel, és meghatottan könnyezve olvastuk sorait. Köszönjük, hogy beavatott legmélyebb és legrejtettebb érzéseibe, vívódásába, tanácsot kérve tőlünk és olvasóinktól. Megkönnyeztük őszinte, és megindító sorait - amivel kitárulkozott. Éppen ezért nem is változtattunk rajta, hiánytalanul szeretnénk közölni önökkel, két részletben - tekintettel arra, hogy nem sikerült röviden szavakba öntenie Gyulának az érzést, ami Világokat mozgat meg ősidők óta, és forgat ki tengelyükből. Íme hát ez első része a levélnek, holnap terveink, és reményeink szerint pedig a második, befejező részt is közöljük:

20:38. Tisztaszívű, magyari nomádok! hát itt vagyunk az Anyaország Óperabáljában, végre! Isten éltessen benneteket sokáig, Levente és Géza fiai - szervusztok hősök!

Hárman jöttünk, hogy elegen legyünk. A Klajudia, a Lajosom meg én, ugye. Nem bírtam kihagyni, mert óriási megtiszteltetés ez nekem. Na, a belépőnél az ellenbálozókat nem láttuk, de lehet, hogy csak elrejtekeztek, mert megijedtek a Klajudia kiálló kapafogától. Mi a Lajosommal, a szittya, közép-európai felsőtestünkön egy-egy csuda szmokingot viselünk, feszül rajtunk, mint az állat - mondanom se kell. Én még a hat darab kitüntetésemet is kiraktam, amit a bolhapiacon vettem, illetve a múlt héten a bazárban lőttem. A Klajudia, mint procc sznob a sufniból előrántott egy Cavallit, abban billeg, és a foga permanensen kinn van, ennek mindenki örül, mert jó látni, hogy legalább van neki, és hogy nem a Mónika-sóba készült ma este. Azaz berakta. Egyelőre celebbel nem találkoztunk, viszont nem találjuk az ivópultot, ez Lajosomat kicsit frusztrálja, én türelemmel viselem...

20:44. Horváth Éva modell, vagy műsorvezető, vagy nem tudjuk meghatározni, hogy mi, megpillantotta a Klaudiját. Jelenleg egymás elől menekülnek. A faszom se érti a nőket...illetve elég érdekes a helyzet, mert Éva ahogy látom fényképezkedni akar, Klajudia meg csak tudósítani. A ruháját nem tudom leírni, mert nagyon szaladnak. Viszonylag sokan nézik, de szórványos jelenleg a taps...úgyhogy nem biztos, hogy sikerük lesz.  

20:49. Szabó Patrícija is megpillantotta Klajudiát, perpillanat mi vagyunk a legnépszerűbb bálozók. Ezt abból szűröm le, hogy a kistáskáját Klajudia arcába vágta, majd felordított: " Kihívlak párbajra, baszod! Kinek a foga áll ki jobban, kinek az ínye nagyobb?! Mutasd! " És a saját felhozatalt kivillantotta. Lajosom jelenleg nem lát, mert a táska őt találta el, és mert belenézett Patrícija arcába.

21:20. Az ivópultot még mindig nem találjuk, viszont Lajosom szemére monokli nőtt. Én meg mindjárt behugyozom. Mivel a budit se találjuk - soha nem gondoltam volna, hogy a szittyák ilyen hodálynyi Óperát építettek - eldöntöttem, hogy a közeli virágföldbe hugyozom. Klajudia ellenzi. Ezt abból szűröm le, hogy németül süvölt a fülembe: "Nein! Nein...!" - meg még mást is, de kurvára nem értem az árják karattyolását, úgyhogy nem tudom idézni. Közben Horváth Éva mellém állt és a kezét nyújtogatja. Nem tudom eldönteni, hogy kezet akar fogni, vagy segíteni akar a pisálásban...

21:23 Lajosom megoldja a helyzetet, mert Horváth Évát és Klajudiát arrébb vonszolja, amíg könnyítek magamon. Bár megjegyzem, azért a segítség mindig jól jön. De már mindegy. Hopp! Közben észrevettem, hogy valaki figyel...

Ti szittya, nomád hősök, Húngárija büszke népe!  Ereinkben Árpád, Zolta és Taksony vére csörgedez, vivát! - ettől kicsit most elérzékenyültem... A Turul-nemzetség ereje legyen veletek, ti fejedelmek leszármazottai, kalandozók fiai!

Na, az a nagy helyzetkép egyébiránt - most, hogy kiörvendeztem magam származásunk kivételes nagyszerűsége felett - hogy nagy a sürgés-forgás a házunk táján mostanság!  Új rovatot(rovatokat) indítunk ugye, a Lajos - akit lassan seggberúgok, vagy a slag megtalálja, de kegyetlenül - késlekedik a Romantica-csenellel, és most a Márgit, az a gusztustalan...az én drága vérem, egy test-egy lélek vagyunk, szóval a nővérem úgy határozott - engem meg sem kérdezve - hogy művészeti ajánlót indít, amíg a fejét a moslékosvederbe nem...szóval kicsit megdöbbentem, de hát ugye örültem, cefettül. Úgyis színházban tölti napjait - amikor épp nem magát sajnálja a négyfal között - hát legalább valami hasznát vesszük a kódorgásának...a kifinomult művészi szépérzékének...na.

Úgy látszik, az ezotériától már nem szabadulhatunk, rácuppantunk, mint Rózsi a pélóra, vagy csak mindenki a természefelettiben keresi a megoldásokat, többek között Nemkő "bimm-bamm" Bráner is, aki az parafenoménia hazai főmágusával, a községi gagyi vajákban országos hírnevet szerző, Lajcsi Papóval vette fel a kapcsolatot a minap - adta hírül a Gumiropi hírportál. A farokhimbálás nemzetközileg is jegyzett szakértőjét, Nemkőt hatalmas porbléma gyötri, ami a Down Jones  indexre már kifejtette negatív hatását - a tőzsdén a részvényárfolyam a béka segge alatt van napok óta, mióta kiderült, Bránernek a híres fegyverét megette a rozsda. Konkrétan az idő vasfoga kikezdte a készséget, és nincs benne indukció. Még konkrétabban nem írjuk le, tessék elképzelni.

Mára még nincs vége a döbbenetnek, mivel most kaptuk a hírt, hogy Vágási Rés Albániába kényszertúráztat - legalábbis ha hinni lehet a mindig autentikus Flikk informátorának. Ha a történet igaz, akkor a legfelkapottabb gyagyifotós jövedelmező keresetkiegészítést talált, miután a Pléhtojnál alapos hályogkezelésen esett át a vezetőség, és végre feltűnt nekik, hogy fényképezni azt nem, viszont a rekreátorkodni annál pöpecebbül tud. A pucér androidokra kikísérletezett pinaretusálási-technikájára ezt követően nem feltétlenül volt ott kereslet, de Vágásinál ekkor már amúgy is rég életbe lépett a 'béterv'. 

Drága ősmagyarok, pannonvitézek!

Ma a rohadt cecelégy végigcsípte az egész blogíró bagázst, két másodperc választ el engem speciel a kómától, annyira dög vagyok. De mivel ez kiábrándító, és én nektek nem okoznék ilyen ábrándulást, mondjuk azt, hogy vis major jött közbe, így ma nem tudtok megismerkedni legújabb és legzsengébb szerzőnkkel, na meg a Lajos is késlekedik. Szerintem berúgott, mostanában iszik - de ezt csak úgy négyszemközt mondom. Valószínűleg a készülő romantica-csenel rovatunk tette be neki a kaput, mer' nem bírja a folyóként vágtató érzelmek áradatát, attól készült ki ennyire.

Klajudia az én válamon bőgött tegnapelőtt is a vedelése miatt, ha nem idegenkednék az árja vérkeveredéstől - a szittya-nomád őseim fix, hogy a pogánysírban ventillálnának, ha megtudnák - na meg a kiálló kapafogaktól, már megvígasztaltam volna, bár megjegyzem, elég vértelen egy fehércseléd... szóval, kell hozzá  azé' egy jó adag elszántság. 

Meg aztán az Asszony is ki tudja, hogy tolerálná a germán nyelvrokonságot - ugye. Nála ezt nehéz eldönteni, mer' lehet, az örömbe' permanensen a mejjét mutogatná, de az is megeshet, hogy megint Malawi teljes lakosságát rémísztgetné bánatában, mert odáig szaladna, hogy egy kis shoppinggal kárpótolja magát.

Szóval türelem véreim, ne dőljetek a rituális kardba még bele, majdcsak felébredünk és kipihenjük magunkat, akkor özönlenek a sztorik, arra akár már most arzénozhatjátok a tejbegrízt!

Na, drága kedves, villogós huntekintetű honfitársaim!

Újabb jó hírrel szolgálok néktek innen a ködös, és rohad hóesésben kibicsaklott bokával botladozó Álbijonból! Ne ríjjatok, bár megható, hogy ennyit törődöm veletek - én azt tudom.

Új rovatot indítunk, amolyan romantica-csenelt, a finomlelkű, szittya hölgyek legnagyobb örömére - gondolom. Az olvasók megható és szívfacsaró szerelmi történeteit adjuk közre, levélformájában, ahogyan érkezett. Tulajdonképpen, loptuk az ötletet a drága, ájultan tisztelt magyari blogtól: a Kő' kólától, de lehet, hogy ma még nem perelnek be érte...csak holnap. Vagy holnapután, mer' az a bíróságon is munkanap...

A Lajosom, a Mettyúvón gardírozza majd a leveleket, mert nála csipkébb lelkű jánymatyi közel s távol nem él e vidéken. Az első történeten órákig, bömbölve zokogott - amikor elolvasta - amíg jól seggbe nem rúgtam. Akkor viszont óbégatott. Szóval nagyon beleélte magát, teljesen átérezve a románc borzalmas, drámai horderejét és ívét. Aztán tovább akarta küldeni a csodaszép, Eivissa nevű blogtündérnek a Kő' kólára, mer' hátha ő közzéteszi. Meg aztán, pályázat is vala' mostan azon a vidéken...Óperabelépőkért...de nem merte. Mert ez a szívtépő, emberi sorsokat felvillantó, tragikus hangvételű szerelmi óda, lehet hogy nem találna kedvező fogadtatásra, és akkor megszakadna a Lajosom szíve azon minutumban. Bár nem ő írta a förtelmet...izé a megható levelet, de magáénak érzi.

Én rég mondom, hogy egy barom. Na mindegy.

Szóval, útjára indul a romantica, jönnek a levelek...na, most már ríhattok!

Csókolom a kis kacsótokat, lehet jajveszékelni az örömbe' - ízlés szerint.

Drága kedves, kitartó, felettébb hősies, és érthetetlen módon 40 és 80 közötti olvasói létszámban a blogdöglődés alatt is jelen lévő, magyari honfitársaim! (Sőt, van, amikor 130, ki érti ezt - mondd má', baszod?!)

Ti, akik vitézül álltatok a vártán, és félábon egyensúlyozva kibírtátok a kómát - ti mindent megérdemeltek! A kis fehér és manikűrözött kacsótokat csókolom  - akkor is, ha alant nem kis habfehérségű mejjekben folytatódik az a deli, világszép corpus!

Vannak itt Álbijonban változások, de majdand beszámolok róla, ne aggodalmaskodjatok, ti szanaszét lesztek tájékoztatva - azt garantálom. 

Előljárójában annyit, hogy családi dögvész tizedelt, RIP-pet ordítsunk fennhangon, mert az Aranka megpusztult - hogy elegáns és aptudét legyek - na meg az Asszony is már válogatás nélkül összeszűri a levest bárkivel, hogy állna belé a...öhhm, szóval fájó szívvel konstatálom nyilván eme tényt, pláne a látensen homorék Dzsordzsit, na azt nagyon... Bár imádom még a lába nyomát is. Mármint az Asszonynak, ugye...

Másrészt meg annyira nem buktam meg a Holmszos filmemmel, hogy siker lett, ezt a Rabörtdanunidzsuniorral beszíva, a slagot egymás seggibe dugdosva, ijedten vettük tudomásul. Ő azóta is píárhaverom, bár nem sokat beszélünk, lévén, hogy az agya kilencvenkilenc és fél százalékát szétheroinozta, és inkább csak joviálisan a nyálát folyatja ha kérdezem. Azt viszont kétségtelenül nagyon lojálisan teszi, csak a rohadt slagról kéne már leszoktatni végre...

Szóval kiáltsatok egy nagy-nagy vivátot szittya, dicső testvéreim! Megint élünk, virulunk - már aki, persze - és csudálatosan, veriexkluzívan be is számolunk majd az Anyaföld Óperabáljáról, élő egyenes adásban, percről-percre, ahogy dukál!

Jeee.

Várjátok, mi?

Nah, reméljetek bőszen, mert aki remél, annak a seggében a slag..izé... az nagyon-nagyon fajinat  fog 'lepődni.

Csókollak benneteket, ti hősök!

Kedves magyari testvéreim!

Most tényleg bekövetkezik az, amit nem vártatok, és erősen reméltétek, hogy elkerüli a blogot: a nyári szünet!

Legközelebb augusztus végén várunk mindenkit, amikor gőzerővel beindul a verkli! Addig: nyaralás, punnyadás, aszalódás a napon, sok-sok tüzesvíz, és még tüzesebb szittya leányok! Vagy legények: tetszés szerint!

csókolom a kis habfehér kacsóitokat,

jövünk!!

Bevág Bunda megunta a tétlen várakozást és drasztikus lépésre szánta el magát – adta hírül a legautentikusabb napilap, a Flikk, megrázó erejű vezércikkében.  A részletes, átfogó riport az elmúlt hetek drámáját foglalja össze, segítve az olvasókat a szövevényes túszügy részleteiben való eligazodásban.  Köztudott tény, hogy Bunda látványától   már régóta kábultan  hevert az ország fotóstársadalma. Ennek tudatában a dzsungelszemöldökű díva -  egy kiadós töltöttkáposzta-vacsora után - mert nagyot álmodni, és felébredvén azonnal támadást indított a Pléhtoj szerkesztősége ellen!

Most kaptuk a hírt, hogy új vírustörzs tizedeli a férfi lakosságot világszerte: a mikropenis frustratio! Gyorsan terjedő betegség első tünetei a dengue-lázéhoz hasonlatosak, a magas testhőmérséklet mellett a végtag, és ízületi fájdalom, hidegrázás, fejfájás és levertség kíséri az új, veszélyes vírustörzs működését, amely igen hamar, mintegy három nap lappangási idő után tör ki a páciensen. A betegség negyedik napja körül általános megkönnyebbüléstől kísért kiütés lép föl, a láz azonban tovább tart és igen súlyos szövődményei lesznek: a beteg pénisze a gyermekkori méretre fejlődik vissza! A cseppfertőzéssel terjedő kórságban már mintegy 600.000-en betegek Magyarországon, és várhatóan csak napok kérdése és Álbijonban is felüti fejét az új vírustörzs. A védekezés nehéz, majdhogynem lehetetlen a betegséggel szemben, az arcmaszkok teljesen hatástalannak bizonyultak, egyetlen megoldás a kutatók szerint az, ha a még nem fertőzött férfilakosság légópincékben vészeli át vírus tombolását. Azonban mindezt megnehezíti, hogy a ruházat miatt nehezen szűrhető az MPF-en (mikropenis frustratio) már átesett, egy életen át vírushordozó kisfaszú, illetve a még nem fertőzött, normális farokmérettel rendelkező, egészséges emberpéldányok elkülönítése.

Na, látom, még mindig a köldökötöket bámuljátok a TESCO gazdaságos, összeberhelt blabla temetőben…. Pfff…mindjárt befalcoltok itt az unalomtól!

Az a bódrágyi Dezsi a bullshit, ratyi filmjeivel már befürdött, most meg itt próbálkozik, hátha a buzerátor fartúró Serlock valakinek beficcen, és látom, van is, aki annyira hentai, hogy befigyel neki az antik romantik cuccpájk…pfff…

Ehh,  ejtsük is a stejszet! Doszta! Mer' mindgyá' megvakuzom a Hollóházit a földagyú Dezsitől! Pislogjatok ide, lököm, hogy mi van a mátrix mögött átabotában, de rövid a percem, úgyhogy morzsoljátok erősen a karfát! Most azt nem játszom le, hogy a Lalinál mi volt a kotta, olvassátok el, vagy nyaljatok galambot a velorexen!  Nekem 8.

Kis drágáim! Szittya, magyari testvéreim!

Tudom, hogy mostanában nem nagyon írtam nektek beszámolót, tisztára lelkiismeret furdalva is vagyok ettől - elhihetitek...

Az autista unokaöcsém, a Tódor meg menekül a konzum-japók elől, akiket ez a baromarcú főlúzer magára haragított - mondjuk, ezt azért annyira nem sajnálom...Az is csoda volt, hogy analfabétaként eddig le tudott írni két sort...

Lajosom, tudjátok a Mettyúvón, viszont öngyilkosságot kísérelt meg - na őt egy fokkal jobban szánom - amikor meglátta a feleségét, a Klajudiát véletlenül smink nélkül és rájött, hogy a kertészünkre, a Göbbelszre hasonlít. Ami nem csoda, lévén, hogy egyazon nemzet sarjai, de a faszomat se érdekli  -végül is - hogy eddig mér' nem vette észre, hogy egy német nővel él együtt...?! Elnézéseteket kérem, kicsit rapszodikus vagyok ma...

Na, szóval ez az oka a késedelemnek, addig is az Asszony, meg Aranka néném szórakoztat itt feszt benneteket, remélem hálásak vagytok nekik, mert ha nem, akkor aszem' rátok eresztem az újdonad sofőrünket, a Davidsont. Helyes ember, bár keveset beszél... És folyton a farkamat fixírozza...de bagatell, senki sem tökéletes - ahogy a közhely tartja....

Értitek, nem?!  Kicsiny nyári szünet állt be nálunk. A 'Rabörtdaunidzsuniorral' épp' a buzeráns Holmesos filmünket pofozgatjuk, hogy legalább négy ember megnézze - eddig  mérsékelt sikerrel...de a lényeg: amint megbuktam vele, rögvest lesz időm, és leírom, hogy mi újság a családomban...

Addig tartsatok ki!

...És csodáljátok az Asszonyt, aki üveggolyóért már két boxos porontyot is beszerzett a bennszülöttektől. Hja' kérem, az Asszonynak fajin üzleti érzéke van! Nem hiába világsztár, vagy mi a fasz...elnézést, na...

Csókolom a kis habfehér, manikűrözött kacsótokat... tessék ám sokat pilledni a napon!

Van új a nap alatt! – hogy egy szép közhellyel indítsuk vezető hírünket. Sóher Lófej, a Cali Kartell hazai összekötő embere, megint bizonyította, hogy élő példaképnek lenni nem is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik. A küldetéstudattal megvert nyirok-adonisz úgy döntött, a távol-kelet lakóit is rábírja az újrahasznosított szemét tömeges fogyasztására. A nem feltétlen a túlsúlyukról híres indiai szegénynegyedek lakói kíváncsi döbbentettel fogadták a mindig vicsorra emlékeztető, bájos arcberendezésű Tekla Pélát és a törpehőerőmű pályázat idei döntősét, Lófejt - számolt be a házaspár legújabb kalandjairól a Flikk.

A tisztaságmániájáról elhíresült Nemkő Bráner, aki tévésó keretében akarja megtalálni háztartási alkalmazottját, elhatározta, hogy némi esztétikai élvezetet fog nyújtani bránere leendő polírozójának, ezért profi bodybuilderré kíván avanzsálni néhány röpke hét alatt.

Hatalmas fordulatról számolhatunk be, így az aggódó pannon honfitársak végre kijöhetnek a kápolnákból és beszüntethetik az imát! A mindig megbízható Flikk megtudta, hogy a Vörös Khmerek fogságából való kalandos szabadulását követően, rögtön rátalált a szerelem az alibi-modellre! A nyelvújítóként is komoly eredményeket villantó dubajozót, az ENSZ főtitkár, a koreai Ban Ki Mun személyes közbenjárására engedték el a Khmerek - a kiszivárgott információk szerint - hatszáz thai gyártmányú gumibabáért és két üveg kommersz viszkiért cserébe. Alig érkezett haza az emirátusok Emanuelle-je, amikor Ámor nyila telibe találta a szívét. A Velencei-tó partján, hájat napoztató Kazinczy-szép kiejtési verseny győztes megtalálta a megfelelő pénztárcát, nem is akármilyen tulajdonossal. A jól bélelt buksza gazdája a hazánkban bujkáló Balkáni Mészáros 2.0.-ás változata, személyesen! – osztotta meg velünk a nagy titkot, informátorára hivatkozva a mértékadó napilap.

A Főapáti karriert fontolgató újdonsült Olimposzi  kimérős tepertő bajban van! Zsellér-Rocky Béterv neje, Pata nem vár tovább, már keresi az inszeminátorát - írja a mindig kiegyensúlyzottan tájékoztató Flikk. A fejlemények  tehát meglehetősen drámai fordulatot vettek, miután Béterv az alibi kapcsolattól szabadulván a bencés szerzetesi közösség intim cellaélete felé sűrű kacsingatásba kezdett, és elfogadta a pannonhalmi főapáti tisztséget. A sértett asszony - az egyébként szitaként is világkarrier küszöbén álló, sűrűn lyukasztott Kanca, előbb a lovassport felé fordult és a fedezőmén, Overdose kegyeit kereste. Miután azonban a világklasszis paripa lesántult és ettől depresszióba esett, amely a libidóját is erősen visszafogta, a kétségbeesett intelligencia-hiánykészlet most alternatív megoldásokat keres. Döntött: profira bízza a dolgot!

Az Újságíró-Olimposz újdonsült istenének alternatív hasznosítási módozatát találta meg a Katolikus Egyház. Látják benne a fantáziát feszt – írja a Flikk. A napilap szerint, a Pannonhalmi Apátság évek óta vezetői gondokkal küzd, mivel az apátok korán halnak, akárcsak a mosónők. A szerzetesek már próbálkoztak - többek között - a megkövesedett kecskeköröm porrá őrölt formában való orális alkalmazásával is, de mindhiába. Semmilyen homeopátiás módszer nem hozott áttörést, a vezető mindig idejekorán elhalálozott, és a pannonhalmi kolostor irányító nélkül tengődött – egészen mostanáig!  Hirtelen jött a korszakalkotó ötlet: az Olimposzon pöffeszkedő, hírnévért az anyját élve kibelező Béterv épp’ megfelelő vezér volna!

Drága kedves magyari testvéreim! Ne aggodalmaskodjatok, a tájmsz el fog indulni, csak kicsit Pató Pál tempóban nyomatjuk, mert a filmem megint megbukott - ez aztán kicsi fursztrációt indukált az én csipke lelkemben. De csak egészen mákszemnyit.

Az Asszony meg ugye, az új gyermekével van elfoglalva, azzal a kis büdös, boxos...izé elnézést, szóval a kis, bájos Mercykével. A család nyaralgat, a kedves barátaink meg, (most a Lajosékra gondolok) házassági gondokkal küszködnek, mert a Klajudia egy egész falatnyit háklis, és elviselhetetlen. - De ez maradjon közöttünk.

Na szóval, reménykedjetek, és imádkozzatok, mert imátok meghallgattatik, és reményetek valóra válttatik. Mondá' szent izé. Mindegy ki...Mondjuk én.

Egyszóval, a felhőket sepregessétek el a kis alabástrom homlokotokról, mert az ég kiderül, és csivitelnek a madárkák - azok a rohadék szar kis pöcsök a fán, meg a dróton... - elnézésteket kérem, csak elkalandoztam...szóval a kis teremtményei az Úrnak.

Csókollak benneteket, mindnyájatokat, mert én nem diszkriminálok, éljen a szexuális pluralizmus vagy mi a...

Hunok!  Fiai a deli Ménrótnak! Bendegúznak vére csörgedez a mi ereinkben! Vivát! Büszkeségtől már járni sem tudok - annyira telítődtem véle – hogy én is közétek tartozhatok! Az Asszonynak, ( krematórium lépcsőéig én már a Madge-t csak így híjjom) az élete egy rózsakert manapság. A kis árvát - aki nem árva - örökbe fogadta, táncol, dalol, álló nap – csak győzzük csodálni! Nekem most már a háttérben kell meghúznom magam, fájó szívvel továbblépve, hiszen,  ők már nélkülem is egy kerek kis családot alkotnak…Mára ennyi sajnáltatást gondoltam, mert jóból is megárt a sok…

Elzarándokoltam hát az én kedves barátommal  - a Rabörtdaunidzsuniorral akivel a filmforgatáson összetegeződtünk, színtiszta, píár haveri alapon - még egyszer utoljára a kabbalista szentélybe, ahol szárba szökkent az érzés réges-rég az Asszonnyal, és együtt elmélkedtünk a világ dolgairól. Ott méláztunk Rabörttel a sok jiddisül csacsogó kedves ember között, amikor ismerős hangokra lettem figyelmes:

Véres thriller van kibontakozóban, döbbenten követjük az eseményeket! Tessék kapaszkodni: Bebólint Szidyt elrabolták a vörös khmerek! A  Szíenen vezető hírként számol be a szörnyűségről: a kambodzsai kommunista mozgalom szemet vetett az olajsejkek kegyencnőjére, és titkos akció keretében elhurcolta. Több egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot az ügyben, az egyik szerint, a Pol Pot rezsim alatt egymillió ember halálért felelős, mészáros gerillák egy parfisnyélre kötözve, fényes nappal, az Oktogontól rabolták el a kamumodellt. Más források szerint, a színművészeti egyetem újdonsült beszédtechnika vendégoktatóját, Dubaiból hurcolták el legutóbbi útja során.

A hír, amely alapjaiban fogja megrengetni a világ tőzsdéit, most érkezett: a cezaromán fitnesz császár a kolumbiai drogkartell magyar kapcsolata lett! A hon meg nem értett jótevője, miután megjárta Kubát és Floridát, a dél-amerikai tájakra vette az irányt. Lófej a hírhedt Cali Kartelltől kapott exkluzív meghívást, ahol a drogbáró neje, Esmeralda Almeida-Himenez asszony, régi rajongója az ápdét rémálompárjának. A kábszerbáróné évek óta Tekla Péla kazettáira tornászik, és kétpofára falja az élelmiszerként árult, Sóher márkanevű, ipari hulladékot.

Most érkezett szerkesztőségünkbe a hír a mindig naprakész Gumiropi hírblogról: Varánusz Pállottka új otthont talált! Az émelyítően nagyképű bérprovokatőr a Hold bal partját nézte ki magának, miután zokogva nekiment a világnak Puki Csuka emberkedése miatt. Ahogy arról már előző hírünkben beszámoltunk, az al-kaida bérenc Puki, fegyverrel kényszeríttette zabálásra a hablelkű honleányt, aki a terror miatt nekiszaladt a nagyvilágnak.  Hazatérvén a kálvária-maratonról, Pállottka nekilátott az otthonkeresésnek. Választása a Holdra esett, mert a klíma egyedülálló, és elég távol esik az ármányos Csukától, aki egy oldal zsírszalonnával, és két szál kolbásszal üldözi a mai napig. A pszichopata Puki a legváratlanabb helyeken bukkan fel, majd fenyegetően felmutatja a rettenetes relikviákat. „Legutóbb a kerti budiba lógatta be  füstölt árúkat, és hátborzongatón hahotázott!”- mesélte a hírblognak zokogva Pállottka.

A vatikáni sajtószolgálattól most érkezett a felemelő információ: Kamu Rohadtot várhatóan még az idén, pre mortem, boldoggá avatják! Az avatást megelőző vizsgálatot, rendkívüli eljárás keretében folytatta le a püspöki kar, majd megállapította, hogy a géppuskakezű ripacsot olyan széleskörű tisztelet övezi, amely miatt egyedüliként alkalmas erre kivételes címre!

Eszem a kis piros, benti cipőtöket! Nem egy leányvécé amit itt levágtok, basszátok meg! Még mindig csomózzátok a szarra a masnit, megmihálylok, ha csak végig olvasom! De nem olvasom -  úgyhogy lazuljatok!
Hol hagyott ott a HÉV titeket!?

Ja fogom, a Lalinál.

Na zajlott, a semmi rendesen, mióta nem csipogtunk. A Benővel kiszlesseltünk Rió de Bugyberekre, ahol a Kravács néhány balkörműt trenírozgat a kovbojkodásra, amikor ráérek, vinnyogok is rajta rendesen Meg a macájával valami optikai bónusszal –bár ezt ő terjeszti – dúlják a múrokat.  Kádas az a lóresz kekk, caplizik a japóktól, őt letettük a jégre, hadd hűljön, nem nyert lásztminitet, maradt a senkifaszán, a Mutternál.

Sóher Lófej álmodott, mint Emese, Álmos vezérünk anyja – adta hírül a Gumiropi Hírblog. A hajléktalan-szálláson épp’ a temetésére kuporgató, két lábon járó elmeorvosi disszertációs anyag, elszenderedett a lópokrócon, és víziói támadtak. A hagymázos kényszerképzeteiben előbb jóképűnek, majd hatalmasnak, végül mintegy summázásképpen, Fidel Castronak látta magát, a csapba vizelés körzeti, összetett bajnoka.

Most érkezett a szörnyű információ: Varánusz Pállottka neki megy a világnak bánatában, Puki Csuka miatt! Az idén kiosztott aranyfokozatú, házisárkány érdemrend büszke tulajdonosa: Pállottka, nem bírja tovább a megpróbáltatásokat - érkezett hozzánk a borzalom, jókor reggel, a mindig friss Gumiropi Hírblogból. Az éhgyomorra kapott sokkoló hírek szerint, a látensen kisebbségi származású, püffedt Varánusz úgy döntött, nincs tovább, és az elkeseredésében szanaszét szalad! Eddig némán tűrte a rettenetet, de most lett végképp' elege belőle!

Már nem csak a trópusi nap szereti Krueger Emánuelle-t, a hivatásos semmittevőt! Sokáig nem tudta eldönteni az elvetélt mentőorvos és professzionális aljnövényzet, hogy boldog legyen, vagy csak szabad, de most végre határozott verdiktet hozott: mindkettőt bevállalja!

Kiáltsunk együtt egy nagy vivátot, ahogy azt a Gumiropi hírblog egész szerkesztősége is tette a minap! Benyeli Urna – a röhejes hímbajadér – megtalálta az igazit! Urna több mint hatvannyolc év eredménytelen keresés, és több sikertelen, elbukott próbálkozás után rálelt a megfelelő urna- és kriptatisztítóra, és örömében megnősült! Benyeli ezzel a tettével, ’a halál után is van élet’ - megható közhelyét emelte meglepően új dimenzióba. A Kriptatisztítóról annyit lehet tudni, hogy főállásban temetőőr, és emellett elkötelezetten tisztít bármit, ami a kegytárgyakkal és úgy általában a végső kegyelettel összefüggésben van.  

Kiskezit csókolom minden kedves húngárijai, olvasni pöpecül tudó, villogós szittya tekintetű testvéremnek!

Az Asszonnyal, a családdal,  na meg a kis baráti körünkkel (a Lajosékra gondolok) úgy határoztunk, hogy eztán lészen nagyvilági, nagyvolumenú, remélhetőleg nagyon érdekes, hírrovatunk is!

Most, hogy az éljenzést beszüntettétek, röviden vázolom az épülő média-birodalom újabb alapkövének tematikáját:

Lészen itt hírből közéleti, tudományos, felfedezős, politikaji, társadalmi, meg mi szem szájnak ingere... csak győzzétek olvasni!

Nahh, most ihletet gyűjteni vissza vonulunk, de kéretik a rózsákat az öltözőmbe küldeni. Tudjátok, a Holmes-os bukott filmem forgatási helyszínére. A kettes számú lakókocsiba. Az egyes az Asszonyé, bár a faszom se tudja - óhh... elnézést, csak élesen eszembe villant az én drágám - szóval, azt egyelőre nem tisztáztuk, neki minek lakókocsi a filmforgatási helyszínen, ahol ő épp' nem villogtatja a messze földön híres csepűrágó antitalentumát....

Na, kis habfehér csuklótok ívét csókolom,

Gájricsi Dezső

Megrendítő hír jutott mára, amitől könnyek szökkennek szemünkbe! A Gumicukor nevű, mértékadónak számító hírportál számolt be a drámai eseményről: Sóher Lófej a hajléktalan szálláson, most a temetésére gyűjtöget! A ’legirritálóbb magyar’ címet rég kiérdemlő, szívbeteg élelmiszer-machinátor, kicsiny gombaperselyében kuporgat jó ideje a végső útra - derült ki a szívszorító hangvételű írásból.

Ilyen nincs, és mégis van!- hogy klasszikusokat szó szerint idézzünk, görcsbe rándult gyomorral! Hájfelni Májfolt – a középkategóriás nagytermészetű ripacs - és neje, Kispacni Állottpuna, a sosemvolt szexepiljével haknizó, gagyerák zsírdiszkont, nekifeszült, és hősiesen ellenáll a rettenetnek!

Szittya testvéreim! Ahogy a magyari rege mondja: száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra! Daloljunk hát együtt! Az Asszony ( amíg el nem bomlik a testem, én már a Madge-t csak így híjjom) megtalálta a nirvánát! Ezt az egyik loszándzseleszi  klubban konstatáltam lelkesen a minap, amikor ámerikában a nyugati parton kerestem exekjutív producert az én, egyelőre mérsékelt sikert elkönyvelő, Holmes-os filmemnek.  Szóval beugrottam a szórakoztatási egységbe és hát rögtön az Asszony kicsiny testébe de annál jelentősebb hangjába botlottam. Ez a kis képzavar ne zavarjon titeket, elég, ha engem idegesít. Meg is szólítottam a félénken, ám vidáman - erre a paradoxonra is fittyet hányva:

Ma már biztosan érdemes volt felkelnünk! Fény derült az évtizedes titokra, amelytől jobban információt, csak a Moszad főhadiszálláson, és Langley-ben, a CIA központban őriztek: Bevág Bundi végre tudja, ki gyermeke, Butella igazi apja! A megvilágosító felismerés a vécén tört rá, hajnali hatkor a fotoszintézisen kívül egyéb agytevékenységre, csak szökő évente egyszer, véletlenül képes Bundára. A két lábon járó mikroflóra a Flikknek mesélt a megrázó fejleményekről: nem Lator Bátor, a dajdajozó vinnyogóművész volt az a merész, aki végzetesen keveredett a petéivel, hanem egy  sokkal nagyobb formátumú személyiség!

Ez a reggel már bizonyosan a döbbeneté! Most kaptuk a hírt, hogy a kelet-goai származású bérkuruzsló egyike az apokalipszis négy lovasának! János apostol által, a Jelenések Könyvében elsőként említett lovasok: a Háború, a Halál, a Viszály és az Éhínség, Isten küldöttei, és az Úr parancsára elpusztítják a világot!

Megrázó hírrel indul a reggel: Sóher Lófej és neje, Lófejné Tekla Péla hajléktalan-szálláson töltötték az éjszakát! Lófej -az ipari hulladékot élelmiszerként forgalmazó, két lábon járó, megszemélyesített münchauen-szindróma - üvöltve zokogta el az ismert hírportál kiváló, ám teljesen megütközött zsurnalisztájának, hogy nejével, a felfuvalkodottságból nem oly rég nagydoktorált  Pélával, megtakarított kis vagyonkáját elszipolyozta tőlük a galád, autokrata államhatalom!

A vezető hazai hírblog - a Gumiropi - sztár újságírónője: Syl, megrázó erejű írásban számolt be Hóth Ratyi döbbenetes tettéről! Ratyi - a nem énektudásáról, hanem patológiás, ámde orvosilag kezeletlen feltűnési viszketegségéről ismert, hivatásos médianyavalygó - az egész szerkesztőséget és egyben a teljes olvasóközönséget megdöbbentő tettre ragadtatta el magát! Teljesen felöltözve, ruhában jelent meg egy zenei díjátadón! 

Kellett nekem férjhez menni?! Kellett nekem pont ebbe a családba házasodni?! Kellett a francokat...! Most aztán mindenért csak magamat okolhatom...

Néha komolyan azt hiszem, hogy az egész rang és címkórban szenvedő álarisztokrata bagázs fingani se tud nélkülem! Akármi van, rögtön indul a vonyítás, hogy: Aranka néni segíts!!! Bezzeg mikor nekem lenne szükségem segítségre, sehol sincsenek...és az még a jobbik eset.

Ledér Cedér - Dalhuszár Gejl lízing szopóvákuma - nem hagyja magát! Ledér, miután értesült a balkáni nyállavór pápai audienciájáról úgy döntött, nem tűri tovább a megaláztatásokat, és radikális lépéseket tesz! – számolt be a legfrissebb fejleményekről a vezető tabloid sajtófelület - a Flikk - zsurnalisztája, nagyívű vezércikkében.

Magyarok! Ti nomád hősök! Hát  nem unatkoztok ott manapság Húngárijában? Bezzeg nálunk Álbijonban zajlik az élet! Az Asszonyt, (a Madge neve most már ez lesz, amíg a siratókórus felém nem áll!) ugyan kisebb trauma érte, amit vállrándítással viselt, mert erős az ő lelke és rendíthetetlen, mint a kőszirt! Épp a kis otthonomban húztam meg magamat, amikor arra lettem figyelmes, hogy a televíziónak mondott, ördög dobozában az asszony fiatal társa, a Jézuska nyilatkozik, okos, és értelmes dolgokat. Rögvest tárcsáztam az én kis volt társamat, hogy erről nála informálódjak, tőle halljam a részleteket első kézből! Közben a bejárati ajtó csengője megszólalt, mert hát nagy nálam a forgalom.  Hja' kérem, népszerű ember vagyok...!

Kinyitottam, és a küszöbön az Angelina Jolie nevű szerzet áll, aki már egy hete zaklat, hogy fogadjam. Beinvitáltam, mert hát magyar úriember mégse lökhet ki egy hölgyet, ha már ennyire be akar kéretszkedni…Ekkor, az Asszony végre felvette a telefont, lelkesen üdvözöltem:

Nyomuldegáz Beó - a névtelen benzinkutasból, névvel rendelkező senkivé avanzsált, szemtengely-ferdüléses porszívóárus – találkozott Obamával! A meghökkentő fordulatról a legnevesebb hazai hírblog több szépségversenyt megnyert, kiváló újságírónője  értetlenkedve számolt be a honlap látogatóinak. Mint ahogy azt már olvasóink jól tudják, a zéró tehetséggel rendelkező Nyomuldegáz nem oly rég ámerikába cuccolt, ahol az Álmot kergette, napi kemény  huszonnégy órában, elszánt arckifejezéssel- mint benzinkutas. És most úgy fest, sikerült neki! 

Báttyó Szájjky - a vérgagyi eltávozott testvéréből  pofátlanul élősködő megazéró - nem adja fel! A vérfagyasztó információt a legautentikusabb hazai hírblog - a Ropicukor - újságírónője osztotta  meg reszketve,  a honlap döbbent olvasótáborával. Szájjky eddig is  szoros versenyben volt az orbitális-giccsparádé címért,  Bevág Bundával - azonban a mai nappal  ismét egy orrhossznyi előnyt szerzett!

Festik az ovi, basszátok meg?!

Vagy mit dekoltok ebben a feszített húgytükrű klozetban még mindig?! Na, kapjatok be egy csé vitamint és csapjunk bele a pacalba! Hol hagyott ott a múltkor a vonat benneteket? Ja fogom! Az ojabun jakuzafarsangjánál. A hájtek putriban.

Dalhuszár Gejl A Pápához fordult! Az egyslágeres negédmatyi személyesen kereste fel XIV. Benedeket - tudósított a Flikk.  Az audiencián az émelyítő ízlésgyilkos egyeztette a legközelebbi  egyetemes vatikáni zsinat törvénykezésével kapcsolatban az álláspontokat. A maratoni, negyven órás tárgyaláson, Gejl egyúttal azt is kezdeményezte, hogy a zsinaton hozott határozat mellett a Pápa körlevelében is foglaljon állást Gejl szeretője, Ledér Cedér életvitelével kapcsolatban.

Rondaliba nem bírja tovább! A hírt a legnagyobb etalonnak számító bulvár hírportál tette közzé, mellékelve a teljes bömbölve síró szerkesztőségről készült gyorsfotót is a megrázó  erejű íráshoz. Rondaliba, a legrémítőbb arcberendezés címével is rendelkező, okleveles férfivérszívó feladta a harcot a hálátlan  plakátficsúrért: Bak Fittyért!

Bevág Bunda nekivágott a világnak! Húngárija teljes tabloid sajtófelülete sokkos állapotban számolt be Bevág legújabb terveiről! A legmértékadóbbnak számító Ropicukor hírblog is hosszan és kimerítően elemezte a szívszorító fejleményeket.

Bevág, a honi média rémálomcsillaga úgy döntött saját el caminót jár be, amelynek a végére gyermekének, Bevág Butellának, a jövő reménységének, szerető szívű apát szerez!

Álbijon, te cudar hon! Mennyivel derűsebb hajléka a léleknek Húngárija, a lágy lankáival, a te kies tájaidnál! - Na, nem tudom, mi szállt meg, drága magyari testvéreim de ma épp’ ez a kis frázis-igazgyöngy ütötte fel fejét bensőmben, gondoltam csöppnyi ajándékként átnyújtom! Az Asszonyt ( én a Maddie-t már amíg el nem borít a demencia, így híjjom) viszonylag rég láttam, van annak tán’ fél napja is. Ez, mondjuk erős elvonási tüneteket okozott, így gondoltam, kompenzálok: elmegyek és bevásárolok, szép holmikat az én kis családomnak.  Beugrottam számtalan üzletbe, midőn az egyikben bóklászván, ismerős nevetés ütötte meg fülem. Odatekintek, hát kit látok?? Az én szívem közepe, az Asszony kedélyesen csivitel mint egy nádi rigó, nem is bírtam megállni, hogy nyakába ne ugorjak:

 Bak Fitty, a látensen magyar származású, jenki poszterkép, popsikendő-tesztelést vállalt, napi huszonnégy órában! A Down Jones Indexre is kiszámíthatatlan befolyással bíró, világgazdaságilag jelentőst hírt, a Gumicukor Hírblog magyar  származású sztárújságírónője: Syl, leleplező  írásában osztotta meg a hírplatform széleskörű és döbbent olvasóbázisával!

Látom, megint nem írtam egy hete, de nem történt velem semmi érdekes. Amióta szegény Kázmérom megboldogult, unalmas az életem. Annyira hiányzik az én drágám...

 Tegnap viszont nagy öröm ért, Tódikám hazajött!! Az én egyetlen kisfiam komoly üzletember és ritkán van ideje rám, de este a szokásos fékcsikorgás közepette állt meg a virágoskertben.

Szívélyesen üdvözlöm méltatlanul keveset ajnározott honfitársaimat a messzi Húngárijában! Isten áldása szálljon ezerszer kicsiny, hányatott sorsú Hazánkra!

Azt kell, hogy mondjam, a mai szent napon meglepve értesültem az Asszony  legújabb terveiről (az én Madge-met, már a hamvasztó kemencéig így híjjom) bár ami igaz, az igaz, engem avatott elsőnek be, ahogy az már lenni szokott. Régi, kipróbált érzelmeinken nem fog az idő vasfoga, együtt örülünk egymás boldogságának, mert mi már a szívünk kicsiny selyemrekeszében tartjuk a másikat, míg világ a világ.

Az autóval kanyarodtam kifelé szerény hajlékomtól, amikor ismerős kiáltásra lettem figyelmes:

Zsellér Rocky Béterv - korábbi keresztnevén: Métely - begorombult! A mértékadó Gumicukor Hírblog információ szerint Zsellér elvetette a sosem volt sulykot és bedurvult!

Mint arról korábban már beszámoltunk, Béterv felszállott az Olimposzra, mivel a honi főisten, Nyitrai Főmogul Lapát kegyesen maga mellé emelte pünkösd szent napja előtt, mintegy demonstrálva az ünnepet. Azóta Zsellér és a többiek az ambróziát marmmon-kannából vedelik a fellegekben, és a kegyelmezést futószalagon bonyolítják.

Testvéri üdvözletem küldöm az esős délutánban unatkozó nagyszerű Hazám hős fiainak és leányainak! Vivát Húngárija, te zordon Kárpátokkal övezett vadregényes Hon!! 

Az Asszony (az én szerelmetes Madge-em) legújabb terveiről engem eddig nem informált! Nyilván ez véletlen, és csakis az örökbefogadási megalázó hercehurca miatt érzett vágtató folyóként áradó fájdalma az oka, de akkor is megrökönyödéssel töltött el, hogy házat vásárolt! Így üstölést telefont ragadtam, és érdeklődtem a beruházás mibenléte, és részletei felől. Örömmel megosztom büszke magyari véreimmel a beszélgetést és a hírmorzsákat - annál is inkább mert így talán az unalom lassabban emészti fel szép testüket.

Borvirágos, esővizes szép napot kívánok a magyari testvéreimnek! Szanaszét dicsérgettem ma már az Asszonyt (én a Madge-t már amíg urnába nem söpörnek így híjjom) visongott is örömében, mint a süldő lyány a szwinger klubban… Hja, hiába, az Asszonynak olyan kedélye van, ami párját ritkítja! Ezt a borzasztó malawii hercehurcát is elképesztő tartással viselte…valami végtelen gonoszság folytán lemaradt az örökbefogadásról, amit én szívből fájlaltam, de nem tört meg,  ő aztán nem! Bár ebben  a lelkierőben– szerénytelenség nélkül állíthatom – nekem is oroszlánrészem volt. Ahol tudok, segítek, erős várként állok mellette az elemek háborgó viharában. De hát erre valók a lelkitársak, ugye…

Az eset még pénteken esett meg, amikor éppen az autót vittem volna a szervizbe, mert Montyval, a sofőrömmel megint apróbb malőr történt…

Zsellér-Rocky Béterv mennybe ment! Döbbentes információ gyökerezteti gyenge futóművét nemzetünk minden polgárának: Zsellér- Rocky Béterv hivatalos meghívót kapott a Menyország-turiszt legbelsőbb nagytermébe! Nyitray Nagymogul Lapát az Olimposz hivatalos Zeusza legutóbbi halandó-tesztelésén, midőn széttekintett a Húngárija nevű szeméttelepen kegyesen felemelte Zsellért a szolgasorból, és a mennyországban rögtön jobbjára ültette.

Szomorú szívvel üdvözlöm honfitársaimat, a messzi távolban. Nem csak a gazdasági válság miatt felhős villogós hun tekintetem, de az Asszony (az én Madge-om híjjom így, amíg porrá nem oszlok) miatt is összefacsarodik a szívem. Egyrészt nem kapok több pénzt a bukott filmemre, másrészt az Asszony lesántult, ami tisztára apokalipszis, mert az ő libegős járását mégiscsak a fél világ bámulja, és most csodálni való nélkül maradnak a népek.

Úgy vélem, nem árt, ha első kézből elmesélem, az én magyari testvéreimnek, hogyan tört rám az armageddon, midőn az Asszony balsorsával szembesültem. A reptéren a VIP váróban a nagy boldogságban, észre sem vettem, hogy húzza a lábát az én szentem, de aztán az autóhoz érve szemközt találtam magam  a szörnyű ténnyel.

Üdvözlöm a vadregényes, szeles tavaszi délutánban kommentelő magyari honfitársaimat! Isten óvja kicsiny Köztársaságunkat! Iszonyatos elfoglaltság felhősíti tiszta szittya homlokomat, mert az Asszonyt ( az én örök Madge-met) igaztalan vádak érték, és törékeny kis testét a sírás rázza, minden vígasszó hasztalan. Már a repülőtéren lovagiasan megkezdtem az istápolását, ahogy az egy szerető exhitveshez illik.  Az Asszony furcsa összeesküvés áldozata lett. Malawiban érthetetlen megaláztatásokban volt része szegénynek… A reptéren örömében kikerekedett szemmel, ujjongva vetette magát a karjaimba, hetven sajtómunkatárs lelkes asszisztálása közepette.

Húngárija, büszke hazám, Isten áldása szálljon rád, és nagyszerű honfitársaimra! Szép nap virradt ránk, még rám is, itt a ködös Álbijonban, mert az Asszonyt (én a Maddie-t így híjjom má’, az utolsó kenetig) szabadon bocsátották értelmetlen raboskodásából. Teljesen érthetetlen afférba keveredett az MI5-val, de végül is győzött az igazság. Én ennek, hogy örültem!  No, az kimondhatatlan!

Szóval az Asszony kicsit megsértődött valami félreértés miatt rám a múltkor, amikor beugrottam hozzá Malawiba, így sírva hazautaztam, és itthon kerülgettetem magam a depresszióval. Ebben az állapotomban a telefon csörgése zavart meg, már a kijelzőről láttam az Asszony az, és ettől rögtön megdobbant a szívem.

Megrázó hírt osztott meg velünk Seggbeteszi Rita szomszédja, Tarajos Mariska néni! Drámai pillanatok következnek, mi is a szék karfáját szorítjuk, mióta megtudtuk, úgy összpontosítunk, hogy a hullámokban támadó idegösszeomlást elkerüljük. Seggbeteszi Rita kiadta Undok Lecó útját örökre - teljes, borzalmas hat óra hosszára! 

A legkedvesebb isitársa bizalmasan elárulta Seggbeteszi Ritát! Megdöbbenéssel értesültünk a húngárijai dzsídípí éves balanszára is fenyegető hatással lévő legújabb fejleményekről: Seggbeteszi Rita ismét Undok Lelenccel alkot egy párt! A megrázó és egyben felvillanyozó információt a glampucsító eszkort legkedvesebb isitársa lökte tudósítónknak, miközben feszt a fülébe köpdösött a szupertitkos megbeszélésen.

Na, látom még mindig megy a nanofesztivál, basszátok meg!

A Dezsi nagyvonalúskodik, tűri a vakert, mer' gondolom ötlet szál se, oszt asziszi leakaszt tőlem valamit, vagy a Medmexénél akar így bevágódni, mint szentfazék, amilyen agyhalott. Na, az ritka drekkes maca, szarok egyet - az is eltakarja, olyan mély.

Hol maradtatok le a multkoriba'? Ja, vágom. Az ojabun macerálásánál. Jamatosi a leánykori neve a főmuftinak, de én csak Jamafosinak emlegetem, mer' még a slózira is hat kiskéses kobunnal tolat be, olyan remegős a segluka. Egyszóval a lihegői szafaládéként lógnak rajta, szoros interfészben.

Magyarok! Honfitársaim! Büszkén üdvözöllek benneteket, Isten áldása szálljon ezerszer a mi kis hazánkra! Őrületes gondban vagyunk, mivel az Asszony (az én Madge-m így híjjom, mióta megláttam) kicsit meleg helyzetbe került odakint Malawiban, de hát azért van a család, hogy összetartson a bajban.

Az Asszonyra valamiért rászállt kicsit az MI5, ami ugye teljesen nonszensz, és a helyzet, azóta még rosszabb lett. Így kénytelen voltam kiutazni, hogy felajánljam a segítségem. Beugrottam a MI5 főhadiszállásra, ahol láncon tartják az Asszonyt, ami teljesen felháborított, mert hát hogy merészelik ezt tenni vele?! Ő sírós örömmel vetette magát a karjaimba…láttam, szegényke ereje végét járja.

Tódor unokafivéremet teljes egészében ignorálva, üdvözletemet küldöm magyari tesvéreimnek a távoli Húngáriában. Nehéz időket élünk itt Álbijonban, az Asszony (az én szívem csücske, a Madge) nincs mit szépíteni: összeomlott.  Tartom benne a lelket, de nem könnyű, mert egyelőre nem engedik ki Malawiból egy sajnálatos incidens miatt, így csak távolról szoríthatok neki.

El kell mondanom mi történt, mert belül fojtogat már a sírás. A minap beszéltem csak az Asszonnyal akkor repdesett, mint a kis galamb, hogy örökbe fogadhat. Erre ma reggel a kocsmában ülve megint szól a telefon…

Na,  mi a hálaisten folyik itten,  gyerekek?!!

Itt basztatják a családtagjaim a csótányokat, ahogy elnézem... Baromi drekkes szarakodás megy, úgyhogy épp' itt az ideje valami építő jellegű hozzászólásnak. A Dezső, mint uncsitesó, persze ki lesz akadva a dekerkedés miatt, de magasról szarom le. Itt vigéckedik ezzel a baszakodással, lefosom az Achillest ízibe, basszátok meg!

Szóval az van, hogy ki vagyok tagadva meg ilyenek, de azért az alfa filmjét valami norvégokról, vagy pirézekről rólam hencsölte össze, meg  az eseteimről, mer' azok ugye vannak.Efgyének képzeli magát, de az ürgelyukban feszt befigyel, nekem elhihetitek. Az öregei itt nyomják Senkilanden egy viskóban, ő meg pöffeszkedik a Landónalsófalván az intergagyi leharcolt macájával, valami Medmexel vagy ki a faszommal, feszt nyomják a lavot, röhög a seggem luka tőlük. Olyan ronda a HáKá, a farkam is leszárad, ha meglátom.

Repdeső szívem minden szeretetével üdvözlöm második hazám minden bájos és kevésbé bájos polgárát! Oly nagy az öröm a mi házunk táján, hogy feldolgozni is kihívás!  Alig jutok szóhoz, és levegőhöz, az én életem társa, az Asszony (Maddie-m a nőideálom kit így hívok) ismét Anya lesz! Igaz, már nem egy háztartásban élünk, de napi szinten tartjuk a kapcsolatot, minden búját-baját-örömét elsőnek velem osztja meg, hiszen támasza, és lelki társa is vagyok egyben!

Az én vadregényes második hazámról, annak is büszke olvasóiról elmélkedtem ma.  A Kárpátok Oroszlánjai ők, kik minden nap öregbítik Húngárija jó hírét! Éljen a Köztársaság! Nagyszerű országunkban öröm a lét, így minden napja fergeteges énekszóval és tánccal telik, vidám és deli népemnek...  Én meg itt a ködös Álbijonban éldegélek, egyetlen szerelmemmel, az Asszonnyal (Az én Madge-m) különváltunk, de ezer láthatatlan szeretetszál köt össze ma is bennünket.

Az Asszony sírva panaszkodott nekem a múltkor, mikor barátian beugrott a forgatási szünetben a stábbüfébe, ahol ejtőztünk. Teljesen összeomlott szegényke, nagyon összejött neki mostanában. Udvariasan kinyitottam az autója ajtaját, és rögvest a karomba vetette magát.

Üdvözlöm a drága magyari távoli testvéreimet, kik a mi Anyaországunkban tengetik boldog kis létüket. Okos, toleráns nemzetünk csillaga, sokáig magasan ragyogjon Európa kék egén! Én származásomra büszkén éldegélek Álbijonban, az Asszony (az én egyetlen Maddie-m) hiányán próbálom túltenni magam, ő pedig naponta sírva könyörög, hogy próbáljuk újra meg. Az Asszony egyébként oltári nagy jótevő és emberbarát, a béke-Nobel idei várományosa. Segít, ahol tud. Árad belőle a szeretet, néha nem is értem, hol fér el abban a csöppnyi termetében, ilyen mennyiség belőle.

Az Asszony újabb csemetét örvendeztet meg azzal a kivételes lehetőséggel, hogy vele nőhet fel. Legutóbb elmélyült diskurzust folytattunk az én szerény vendéglátóipari egységemben erről:

A tesztvetítés előtt, a minap nosztalgizásba kezdtem az én kicsiny kocsmámban. Szentimentalista hangulatomban felidéztem a régvolt szép időket. Bizony nagy traumán vagyunk túl az Asszonnyal, (Maddie-t híjjom így, aki az én vezérlő csillagom) mivel elvált életünk sugárútja. Ő még ma is naponta sírógörcsökkel küszködik és Xanaxon él, én próbálok feledni, mert az életet valahogy folytatni kell. Egyik kora őszi reggel a konyhánkban ültünk, amikor a müzlibe zokogva emígyen szólott hozzám az Asszony:

Távoli honfitársatok vagyok, Isten éltessen benneteket, drága magyari testvéreim! Én ritkán írok, mert rosszul beszél magyar, de annyira szeretem az én Húngáriámat, hogy meg akarok tanulni és letelepedési engedélyt kérni a dicső bevándorlási hivatalotoktól...Hátha adnak. Az Asszonnyal (Az én drága Madge-em, áldott egy asszonyka) a válás után is intenzíven tartjuk a kapcsolatot, mert az érzések nem horgadtak le, most is tombolnak ifjonti szívünkben. Az Asszony nagy tervekbe vágja mindig a fejszéjét, amit én lelkesen és odaadóan támogatok.

Elgondolkodtam a világ folydoglásán, midőn ma a forgatási büfében ücsörögtem. ..Ezerszer hányatott ország a mi távoli Húngárijánk. Kis hazánkat még a ringló szilvafa ága is húzogattja, folyton dróton rángatja, a politikusainkról nem is beszélve...De mi nem csüggedünk, ugye, drága magyari testvéreim? Magyarok! Erősek vagyunk, mert kultúrnemzet vagyunk! Büszkén kiáltsuk hát együtt: Éljen a mi kis Hazánk!

Az ámerikaiak persze érdeklődnek utánunk, mert ritka igazgyöngyökként funkcionálunk a világban. Ott van rögtön ez a 'Hilöriklinton', ugye. A Hilöri (nekem csak Hihike) Szóval a Hihike egy szenvedélyes asszony.

Az Asszony (Az én kis huncut Madge-em) régebben féltékeny volt rá, persze alaptalanul. A Hihike gyakorta konzultált velem az elnökjelölti kampánya idején, de, csakis szakmai szempontból. Igaz a szerelmes leveleit kicsit dugdosnom kellett, és miattam adta fel a kampányát, de én nem bíztattam semmivel, hát mit tehetek én róla, hogy belém esett?!

Innen Álbijonból is magyari származásomra büszkén kiáltom én bele a nagyvilágba: éjjen, a mi kis hazánk!  Az Asszonnyal, (én mán’ a Maddie-t a ravatalig így híjjom) boldog egyetértésben váltunk el, azóta is jó a viszony, mi több csodás!

A múltkor furcsa jelenetre lettem figyelmes, amikor az én édes gyermekeimért ugrottam be az Asszonyhoz. Meg is jegyeztem rögvest:

-Asszony, te gusztustalan nőimitátor! A faszomat kötözted má’ oda ezt a majom Sívát a slezslonyhoz! Mi van, baszod, már fényes nappal, a kölykök szeme láttára szado-mazóztok?! Hát nincs már benned egy szemernyi kis büszkeség sem, te förtelmes tetűorcájú némber?!!

Jolánka vagyok, csókollak benneteket, kedveskéim, a fijam a Dezső mondta, hogy írjak valamit, mer' már nagyon hiányzik neki, hogy röhögjön. Ez mondjuk rosszul esett nekem, de a fijam a Dezső mindég is egy nagy huncut volt, nem lehet rá haragudni, zsivány magyari vére van neki. A jányom, a Matildka szerint nem nekem való ez má', és ne hallgassak a Dezsőre, aki be akar vinni a málnásba, de mondtam neki, hogy : " Matild de buta vagyol te, hijába az a sok oskola, még nem is érik itt Álbijonban a málna, meg a bodza!". Mifelénk itt Álbijon szívében meg pláne nem,  egy kis faluban éldegélünk az Urammal, a Bélával, aki heves természetű, de nagyon igazságos ember.

Na, szóval ölég fáradt vagyok má' de a fijam ragaszkodik hozzá hogy írogassak, így leírom, hogy mi esett ma meg velem. Úgy volt, hogy megetettem a Nérót, a kankuvaszt reggel, meg a malacokat, mer' sivalkodtam, aztán meg elmentem a közértbe, a Rózentálho'. Itt van a sarkon, nem nagy út, de szépen felőtöztem, felvettem a nejlonharisnyát is, meg tiszta bugyogót húztam, mer' mit lehet azt, tudni?! A Kravácsné is a Johnny zöldségesnél kapott trombózist, oszt kiderült, nem hord bugyogót, csak úgy van az otthonka alatt, mindene szabadon. Az egész falu a csudájára járt...Vót nagy rökönység, meg sápítozás... Na, jobb megelőzni a bajt, nem igaz? Szóval menegetek a bótba, amikor látom ám, hogy a Rózsikám  - szomszéd barátném -erőst virgoncan integet a túlódalon, az árokpartyán. Átkijáltok néki:

Szóval az Ellmekförszön …hát ő egy elég bizarr nő. Bár jelzem én kedvelem a sajátos életfelfogású nőket, mivel az Asszony (az én Maddie-m) is elég szubjektív szempontból szemléli a körötte tespedő világot, és hát hogy imádom én ezt!!

Az Elli (én csak így híjjom, mert csipáztam a Dallaszt)  - szóval az Elli „magyarkórban” szenved. Amit speciel én nem csodálok, mivel aki egyszer a messze földön híres, gyönyörű magyar férfiak karjába dőlhetett, az ezt követően folyton elvonási tünetektől senyved,  nincs már maradása a viszketegségtől, amíg nem talál újabb díszmagyart. Az Elli sokat olvassa a Velvetet, bár igaz a Tejben-vajban rovatot szereti, mert mindig jó tanácsokat kap az ottani kommentező honfitársaimtól, és perfekt meghatározást a divatra, amire rég vágyott, mert jó ideje nem tudta definiálni.

A minap azon merengtem hazafelé menet, midőn az esőcseppek verték kicsiny járművem ablakát - itt a gyakorta ködös Álbijonban - hogy Asszonnyal a szerelem már végképp' átadta a helyét a forró szeretetnek, mert nem volt időnk sűrű elfoglaltságaink mellett egymásnak odaajándékozni magunkat…Nincs mese,  randizgatnom kell, döntöttem el, mert úgy érzem, túl kell lépnem végre... és fájó szívvel megpróbálni feledést keresni. Az életnek mennie kell tovább - ez a mai napom vezető közhelye...Alig hogy elhatározásra jutottam, meglepő dolog történt velem:

Sírva hívott fel az Ellmekförszön, hogy immár áthatolhatatlan pókháló szövi be, mint a kajakómás Csipkerózsikát. Három éve nem látott még fényképről sem magyar férfit, márpedig ő már kevesebbel nem éri be. Előző ura is az volt, csak magyart enged 10 centinél közelebb. Így rám gondolt. Mondjuk, előbb húzódoztam egy keveset, mert mégiscsak öregecskedő már, de végül meggyőzött. Öreg modell, nem vén modell! És már úgyis professzionális tapasztalatokra tettem szert a vénülő szépasszonyok nagytakarításában. Éppen verbálisan pettingeltünk az egyik étteremben, amikor árnyék vetült ránk, és szívembe öröm költözött. Az Asszony tipegett oda felém,  és mellette az ő ifjú társa álldigált.

A ködös Álbijonból üdvözlöm a lágy tavaszi hőhullámban lubickoló kedves távoli honfitársaimat. Képzavaros adjon' Istent mindnyájuknak!

Az Asszonnyal kivételes a mi kapcsolatunk, (Én a Maddie-t még álmomban is má’ csak így híjjom) nagyon européer módom viszonyulunk egymáshoz, a házasságunk apró döccenőjét követően is. Most épp' külön folytatjuk életünket, de egymás végtelen tisztelete megmarad - ahogy kell.

Szóval, a múltkor beugrottam egy kerti partyra, mert a hírnév átka, ha  óriási talentumú rendező-fenegyerek vagy, folyton reprezentálni kell. Szédelgem a rajongó nők gyűrűjében, amikor hopp’! Majd kiugrik a szívem! Hát az Asszony integet boldogan felém:

A nevem Gáj. Gájricsi Dezső. Ha valaki esetleg elfelejtette volna...

Örömhírt osztok meg az én magyari távoli honfitársaimmal.mostan... Magyar származásom köztudott, amire igen büszke is vagyok. Mi magyarok kevesen vagyunk, de kivételesek vagyunk!

Az Asszonnyal (Én a Maddie-t már halálomig így híjjom, mert még mindig kedves a szívemnek) gyakran mélázzunk a gyökerek fontosságán, és a szülőföld szeretetén...Sokat beszélgetünk most is, mert a mély lelki kötődést, a szeretetet csak megerősíti az idő, és különleges kapocs, cinkosság van már miközöttünk az együtt töltött csodálatos évek miatt. A múltkor is boldogan invitált az Asszony a csemetéinkhez, szinte repesett az örömtől mikor betoppantam.

A Matild kiborít. Mivel ő molylepkét játszik odabenn, a négy fal között, így nekem kell a forgatások szünetében szaldgálnom és mindent elintéznem. Helyette vásárolok be, mert ő naphosszat Heinén mereng, aki valami germán balfék volt, Isten nyugosztalja, vagy a múltján kesereg, ami meg nem is volt neki. Igaz, hogy liláskék a vérünk, de azért elvárnám, hogy ne hozzon szégyent a magyari asszonyok tűzrőlpattantságára! De hiába. A Matild egy álhun. Egy talmi szkíta, egy gagyinger pannon. Így helyette kell ezt is elintéznem. De legalább öröm az ürömben, hogy a múltkor, amikor bevásároltam a Penny Marketben összefutottam az Asszonnyal, aki épp' arra járt és nézelődött. Örömmel üdvözöltük egymást, ahogy szoktuk.

A dolog engem megrázott, megmondom őszintén drága magyari testvéreim... Jó, hogy elválltunk már az Asszonnyal, (A Maddie-t én így híjjom, mer' nagy köztünk az egyetértés) de szépen éldegélünk most is. Olyan ez, mint egy karmikus csoda, egyszer esik meg az emberrel ebben a megtestesülésben, de akkor érzi, még a halál is csak átmenetileg lehet rideg bírája.  Mert összetartozás van! Na, szóval eléggé megfektetett a dolog, mit szépítsem! De hát az élet néha kegyetlen, és nem jó egyedül ,illetve egyéb, tetszőlegesen behelyettesíthető közhelyek hegye, ami a kedves magyari tesvéreimnek eszébe villan...
Úgy esett, hogy a múltkor beugrottam, hogy elvigyem a láthatásra az én kedves gyermekeimet, akik az én szívemnek a kis csücskei, és látom, hogy az Asszony el van foglalva...

Az Asszonnyal( A Maddie-t így híjjom rég) sokat csevegünk, ma is nevetgélünk beszélgetünk, mint régen, mert kultúremberek vagyunk. Mióta elváltunk én a munkába menekülök, és a forgatásokat irányítgatom, mert valamiből élni kell, és már oly régen buktam meg egy filmmel, hogy hiányzik az érzés, szinte elvonási tüneteim vannak.
A minap történt, mikor beugrott az Asszony hozzám a forgatásra - mer' épp' a melegek egyenjogúságáért küzdök, egy nívós filmszínházi remekkel, a neves detektívről...
Szóval benézett, mert hiányoztam és látni akart. Leállt a forgatás, mert olyan nagy volt az öröm.

Boldogan rikkantottam felé:
-Baszod hülye némber! Besétálsz a képbe, amikor megy a kamera?! Idefigyejjé' má, Asszony! Húzzad mán' kifelé a beledet a színről! Én még ilyen hülye picsát... A faszomat vetted magadra egyébként?! Honnézelki?!!

Az Asszony a múltkor kicsit el volt keseredve. (A Madge-t én már csak így híjjom) mivel az öregedés csúnya nyirkos árnya megérintette habfehér lelkét és porcelán bőrét. Ezen kesergett szerény 40 szobás otthonában, midőn beugrottam hozzá, hogy elvigyem pár holmimat, amik még a vállás után nála maradtak, és szeretettel őrizgette őket, díszdobozban, a kelengyéje mellett. A fürdőszobában üldögélt és gyönyönyű orcáját nézegette, mikor rátaláltam...

Vadregényes, gyönyörű hazánkon, a távoli Húngáriján méláztam éppen itt a ködös Álbijonban, az én kicsiny szórakoztatási egységemben, amit szerényen kocsmának nevezek - mivel az - mikor váratlan öröm ért engemet. Betoppant az Asszony, mert hiányolt. Ez gyakorta megesik, mivel eltéphetetlen szeretetfonál tartja egyben a mi kis szívünket.

Elébe siettem, és üdvözlésképpen átölelve diskuráltunk, majd letelepedett az egyik asztalhoz és joviálisan üldögélt ottan, hisz' neki az én pabom olyan ,mintha otthon volna. Lapozgatott kicsiny könyvecskéjében mélán, mikor úgy éreztem meg kell osztanom vele gondolataim háborgását, mert nála jobb tanácsot senki e Földtekén nékem nem adhat.

Én Jolánka vagyok és a fijam a Dezső mondta, hogy néha írjak, de én fosok ettől, mert a rossz emberek engem mindig bántanak, meg amúgy is én már öreg vagyok az ilyesmihez.

A fijam a Dezső azt is mondta, hogy az idősebb korosztálynak szüksége van rám. Azt nem mondta, hogy miért, de olyan jól hangzott, még sírtam is.

A fijam a Dezső szerint a magyarik szeretik ha főzési meg ruhavásárlási tanácsokat adnak nekik, mert a magyarik ebből sokat tanulnak, és nagyon nyitottak rá. A fijam mondta így.

Azt is mondta a Dezső, aki az én fijam, hogy ezzel lefedünk egy célcsoportot, de azt nem mondta mi az a célcsoport, bár kérdeztem.

Drága testvéreim a vadregényes Húngáriában!

Az Asszonnyal (az én Madge-em, az a drága szent lélek) életünk sodrását meg kell osztanom veletek, mert úgy vélem a gaz média félre tájékoztatott eleddig titeket, és ezért nem tudjátok, mennyire boldogok is vagyunk mi.

De majd mostantől minden aljas, piszok hír esetén pontos javítást eszközölök, a magam szerény módján, mert nem tűrhetem, hogy az én magyari testvéreimet a popzenerajongó sajtó teljesen félrevezesse!

Ímhol egy rövid összefoglaló az eleddig megjelent tájékoztató jellegű családi titokgyűjteményből, csak hogy képben legyen mindenki, mert szarul tűrném, ha úgy sodródnátok az információfolyamban, mint egy lúzer hajótörött a kurva nagy óceánon.

Ez itten a Gájricsi Nyúz.

Frissen, és kiegyensúlyozottan a közéletről, tudósítóink tollából, akik a drága magyarisztáni testvéreink hű tájékoztatása érdekében verejtékeznek, minden Isten áldotta, szent napon.

A leglényegesebb információkat, a  legobjektívebben, és legpontosabban, tőlünk csak itt, csak most, csak a drága magyariaknak eszklúzive!

Nyúz eksön!