A régi időkben semmi nem volt.
Nem volt sem homok, sem tenger - dévaj, sós habok. Sem fönt kék ég, sem lent sötét föld.
Ásított a semmi.
Ám ekkor Odin fogta, és a titokzatos Világszellem segítségével megalkotta a Bloggert.
Ez volt Odinnak az a tette, amit később százszor megbánt, mint a kutya, aki kilencet kölykedzett.
OdinA Blogger eleinte alázatos volt.
Írogatott.
Örült, ha a fa kérgébe lehelt élettel teremtett többi emberszabású arra tévedt, és ráköszönt. Kitörő örömmel fogadta. Ujjongott, hogy őt észreveszik. Ám a Blogger emberszabású élőlény volt, aki egy idő után úgy érezte, ő írószabású ember. Holmi művész. Alkotóelme. Ergo őt tessék nagy-nagy respektben tartani. Erősen. Tessék a szavát lesni, akár grafológiai külsőt ad neki, akár máshogyan hinti a disznók elé. A disznóknak kutya kötelessége az ájult tisztelet.
No, erre rábaszott.
Kegyetlenül.
A kommentelőknek elnevezett disznók ugyanis makacs élőlények voltak, a feltételezettnél több ésszel megvert, infantilis fajtából. Elkezdték a Bloggert piszkálni. Előbb csak egy-két renitens, majd egyre többen és többen. Hullámheggyé duzzadt a kezdeti csermely. Na, ekkor a Blogger először is elképedt. Hát hogy a fenébe gondolják ezt? Mégis? Milyen jogon és alapon?
Majd rögtön utána, elkezdett konfabulálni. Elnevezte a renitenskedőket Trollnak. Odin döbbenten nézte a fejleményeket.
Eléggé meg volt már vénülve - az agyi leépülés betámadott - meg úgy általában a Bloggerről levette a kezét jó ideje, mióta a webkettő nevű förmedvény már beteges méretekben fertőzte az agylebenyt.
A Blogger azonban egyébként is szart Odinra, magasról.
Egyedül is boldogulok vénbarom!- vetette oda, és elkezdte meghatározni a titokzatos troll ismérveit. Valóságos tudományágat kreált köré, apokrif iratokban terjesztette, és irtotta, ahol éri.
Más véleményed van? TROLL! - Csattant a stempli a papíron.
Radikálisabban fogalmazol? TROLL! - Ütötte rá a bélyeget.
Pofátlanul kritizálod a Bloggert? TROLL! - Ott a stigma a homlokon.
Sunamalac befigyelt? TROLL anyádat, bekussolsz!
Elsőzőket előtte forró olajban forgatni meg! – ez a verdikt, nota bene!
A kitiltalak-bannol anyád szeretettel – életérzés lassan világméreteket öltött.
A trollozott népek értetlenkedve fogadták a pária jelzőt. Ámde ocsúdásuk után azonnal Odint vonták kérdőre:
Odin, akkor most, hogy is van ez? Ki határozta ezt meg? A Blogger? És neki ki adott felhatalmazást? Te, Odin?
Lófaszt! (A vén hülye már pisálni is támogatással jár, nemhogy itt deklaráljon bölcs dolgokat.)
Akkor ki? Senki? Tanulta vajh’ a Sorbonne-on? Szakirodalmat böngészett? És ki írta azokat a szent szövegeket? Mózes a Sínai-hegyről azzal totyogott le? Külföldi okosak terjesztik szamizdat? Molinón olvasta a körúton? A Bloggerek kiskátéjában arany betűkkel fel van sorolva?
Ezt mindenki tudja?
Ki mindenki? Ki határozza meg, és milyen jogon?
Ki az, aki fenntartja magának a jogot, hogy az Alkotmányt, és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát felülbírálja? Honnan a sugallat? Honnan az elhivatott, Isteni erő?
Odin hallgatott.
Ekkor a kommentelő azt mondta Odinnak: Elmész te a picsába Odin, mert lófasznak hagytad, hogy a Blogger elfelejtse, mi végre teremtetted!
Majd a Blogger felé fordult, és emígy szólott hozzá: Te pedig, Blogger, mielőtt mégy Odin után, azon gondolkodj, ha már hatalmat kaptál, mért nem tudod használni is azt? Szállj magadba, és elmélkedj, vajon azért, hozott-e létre Odin, hogy legyen belőled egy ostoba, felsőbbrendű írósznob - pláne ha nincs mire azzá válnod - vagy azért, hogy írj, és soha ne feledd, te vagy a közért, nem pedig ők teérted!
UPDATE: Odin végighallgatta a maszlagot, majd szóra nyitotta száját.
Aztán becsukta. Legyintett, és fonnyadt gebéjén elporoszkált.
A Blogger és a Kommentelő pedig tovább civakodott.
A tanulság: a gyöngyöket nem árt néha megharapni - ellenőrzés végett.
lászt csevej