Kedveseim, ma Julika keresett meg minket, Rakamazról. Egy egészen speciális problémával szembesült szegény az életében. Bevallom, nekem elfutotta a könny a szememet, mikor olvastam levelét, mert átéreztem szomorúságát, és világosan észrevettem kedves soraiban a bánatot. Dzseneniszton Julika az elvált, középkorú asszonyok nehéz, sokunk által ismert, és átérzett sorsát éli, és valamiért mindig rosszul választ. Elkerüli a szerelem, illetve folyton mellényúl, rossz embereknek adja a szívét. Persze, szeretne változtatni ezen, és megtalálni végre az igazit. Segítsünk hát Julikának, hogy sikerüljön neki, és a rossz tendencia végre megszakadjon.
Helló Lajoska!
Bocs, nem gond, ha tegezlek és így szólítalak? Tök édi az arcod a képeken! Kicsit a macskámra hasonlítasz rajtuk a Böbikére, de neki bajsza is van. Neked is jól állna szerintem, nem gondoltál még rá? Nem akarok erőszakoskodni, csak úgy eszembe jutott, olyan férfias lenne a pofid tőle! Gondold meg! Amúgy azért szántam rá magam a levélre, mert mondta a szomszédom a Liz - tudod a Szabó Bözsi, az a véncsajszi, aki régen statisztált filmekben – hogy neked van egy ilyen rovatod, és hogy lehet egy kicsit pletyózni, meg beszélgetni, ha írok, meg csak nyugodtan, ne aggódjak, mert te tök rendi vagy. Ezért gondoltam, hogy akkor elmesélem az életem, nem valami nagy szám, de hátha van valami ötleted, hogy mihez kezdjek, mert én már el vagyok eléggé keseredve. Már sírtam is tegnap kétszer, mert nagyon szemét velem mindenki mostanában. Jajj, nem is tudom, hol kezdjek hozzá…Volt egy férjem a Bandi, festette a haját, de nem ez volt vele a legnagyobb gond. Hanem, hogy a rosszlányokat szerette. Tudod, a kurvákat. Mindig a pipsóban ült és hát gusztustalan dolgokat művelhetett ott, én nem is akartam tudni se róla. Azért mentem hozzá, mert mindenki hozzá akart menni a faluban, és azt hittem, hogy ennek biztos van valami jó oka. Érted? Logikus, hogy lehet valami titka, ha mindenki őt akarja. Hát aztán megtudtam, hogy ez a titka. Bár azóta sem értem, azért mert perverz, mért akart mindenki a felesége lenni? Egyébként én elviseltem volna a dolgait, mert én meg szeretek a kádban önkielégíteni, miközben az Esmeraldát nézem, szóval senki sincs hiba nélkül, legfeljebb Krisztus urunk volt, érted Lajoska, nem? El kell viselni a másik hibáit, nem lehet a szemére hányni, magunkba kell nézni helyette inkább.
Julika, meg a befolyásolható Bandi, aki mindig a pipsón töri a fejétDe aztán egy "olyan" lány a pipsóból, egy számító kis ribi kivetette az én Bandimra a hálóját. A Bandi nem tehet semmiről, mert szegényt nem az eszéért szerettem én se, az az igazság. Belegondolva nem is tudom, miért szerettem. De az eszéért semmiképpen. Rettenetesen butus fiú volt, már legénynek is, tudod, olyan, akinek bármit mondasz, elhiszi. Hogy azért sivalkodom a kádban, mert forró a víz, meg ilyenek. Akármit elhitt szegény, és bambán mosolygott azokkal a nagy szemeivel, hát olyankor néha úgy imádtam, mert tök ari mosolya volt, és egy, na jó két rossz szokás nem a világ. De ez a dög, a pipsós, tudod ez a rosszéletű, ez mindenféle mocsok dolgot megengedett magának, ami szégyen egy nőre nézve. Undorító dolgai vannak Lajoska, jobb ha befogod a füled mert annyira borzalmas. Én is csak hallomásból tudom, hogy vért iszik, meg szeret ölben táncolni miközben Zámbó Jimmy(!!) a király szól! Mi ez, ha nem kegyeletsértés?! Mindenféle gusztustalanságokat művel, beszélik azt is, hogy egy olyan álarcban, amit szopósnak mondanak azt hiszem, kiadta magát egyszer Kiszel Tündének is! Borzasztóan undi, gusztustalan az egész nő, Lajoska! Az én Bandim meg szegény egy gyenge ember. Nem tudja néha mit csinál, mindig nekem kellett szólni neki, hogy most vezetni kéne, ha már az autóban ül, most meg ne vetkőzzön le, mert étteremben nem szokás meztelenül enni, az zavarja a többi embert, és még megszólják. A Bandikám nem tehet róla hidd el, ezért mondom, rá nem lehet haragudni semmiért. Az a keresztespók némber hálót szőtt köré, ő meg szegény elhitte neki is minden szavát. Borzasztó dolgok ezek Lajoska... Remélem te nem vagy ilyen hiszékeny, hidd el, hálát adhatsz a mi Urunknak érte. Szóval Bandi elment a pipsóssal, én egyedül maradtam a videólejátszóval, amit itt hagyott hála az égnek, nézegettem a teleregényeket, elvoltam hidd el, mert úgy voltam vele, hogy nem kell nekem már másik ember, a Bandi után, minek? De aztán persze jöttek a kérők itt a faluban. Még mindig csinos asszony vagyok, ez nem dicsekvés Lajoska, tudom én, hogy nem vagyok már húszéves, tudom én! De mindig vigyáztam magamra, nem hagytam el magam a Bandi mellett sem. Úgyhogy felveszem én a versenyt bárkivel! Mindig minden jól kezdődött, de aztán kiderült, hogy mind beteg ember. Jajj Lajoska! Ezt nem is tudom, hogy írjam, de én nem gondoltam, hogy ennyi a perverz a világban! Hogy nem csak a Bandinak voltak dolgai, de ezeknek is, ez most divatos, vagy mi! Egyik azt szereti, ha a nyakába teszem a lábam, miközben szól a Márió a harmónikás, és mi szerelmeskedünk. Hát ki hallott már ilyen gusztustalanságot?! Hogy lehet már ilyen beteg dolgot kitalálni?! Azonnal szakítottam vele! A másiknak olyan dolgai voltak, hogy el se merem mesélni neked, Lajoska! Ez egy állat volt, azóta is sírok, ha eszembe jut! Miért pont én?! Miért nekem kell ilyenekkel találkozni?! Ez a perveziós undorító dolgokat suttogott a fülembe, miközben „úgy” voltunk – érted? És aztán cetlikre még fel is írogatta a szégyenem, és a házban kiragasztgatta a hűtőre, meg a fürdőszoba tükörre meg mindenhova szanaszét! Aki bejött a házba, az azt látta, hogy neki milyen beteges elképzelései vannak a szerelmeskedésről! Fujj, Lajoska! A szomszédasszonyom, a Bözsike, tudod, akit említettem, majdnem szívinfarktust kapott, amikor egyszer átjött és meglátta ezt az alakot meztelenül, amint éppen ragasztgat. Tisztes öregasszony, minden férjével szépen élt, mind a nyolccal, nem ilyen borzalmakhoz szokott! Nah, hát megszabadultam tőle, amilyen gyorsan csak tudtam, képzelheted!
Julika és a vízperverz Gyuri, aki valószínűleg éppen víz közelében vanDe jött a Gyuri, aki meg vízperverz volt. Igen Lajoska, vízperverz. Mindig valami vizes helyen tört rá a gerjedelem, egy idő után rémálom volt vele bárhová elmenni, csak képzeld el! Piknikezünk az erdőben egy csermely mellett, erre a Gyurira rájön az ötperc. De nem ám a pikniktakarón. Nem. Be kell vele a csermelybe menni, és ott a hideg vízben borzalmasan megalázóan próbálkozni, a sok őzike meg mind néz. Néznek értetlenkedve, hogy mégis mit akarunk!? A bőröm tisztára kiázott, felfáztam, és az egésznek semmi értelme nem volt. De semmi! Mondtam neki: figyelj Gyuri! Ez így nekem nem jó, érted? De a füle botját se mozgatta rá, mások előtt tagadta még azt is, hogy mi együtt vagyunk,(mintha még ő szégyelne engemet!) de közben meg a vízperverzkedéssel az agyamra ment! Úgyhogy én is letagadtam, amikor egyszer kérdezték, hogy ismerem-e a Gyurit. Dehogy ismerek egy ilyet! És közben ott volt a sánta Edömér, a perverz. Mind perverz volt mondjuk Lajoska, de ez a legjobban. Ez mindig csak fantáziált, az a legrosszabb, hidd el. Nyeszlett kis cincérfejű emberke volt, de gondoltam hátha ez nem perverz, és végre nyugtom lesz. Hát ez volt életem legnagyobb tévedése, Lajoska. Ez folyton csak dicsekedett. Hogy ő miket csinált másokkal mert ő nagy természetű - hát már ezt is olyan perverz dolognak éreztem. De aztán Lajoska!! Jajj Istenem!! Kiderült, hogy nem is fejlődött ki a nemi szerve! Tudod Lajoska, az ami neked is van ott…izé..tudod, na! Jajj Istenkém! És így mindig a fakanalat akarta használni mindenre... Gusztustalan ember! Azzal főzök! Mindennap az ebédet! Hát hogy képzelte ezt?! Nem is értem! Mondtam, hogy takarodjon, ez borzalmas! Azóta sírok. Tegnap kétszer is sírtam, mert rámtört ez az egész. Lajoska, hol rontottam el? Azt mondd meg? Miért ver engem az Úristen? Mivel érdemeltem ezt ki? Miért csak a perverzek jutnak énnekem?
lászt csevej