Kis drágáim! Szittya, magyari testvéreim!
Tudom, hogy mostanában nem nagyon írtam nektek beszámolót, tisztára lelkiismeret furdalva is vagyok ettől - elhihetitek...
Az autista unokaöcsém, a Tódor meg menekül a konzum-japók elől, akiket ez a baromarcú főlúzer magára haragított - mondjuk, ezt azért annyira nem sajnálom...Az is csoda volt, hogy analfabétaként eddig le tudott írni két sort...
Lajosom, tudjátok a Mettyúvón, viszont öngyilkosságot kísérelt meg - na őt egy fokkal jobban szánom - amikor meglátta a feleségét, a Klajudiát véletlenül smink nélkül és rájött, hogy a kertészünkre, a Göbbelszre hasonlít. Ami nem csoda, lévén, hogy egyazon nemzet sarjai, de a faszomat se érdekli -végül is - hogy eddig mér' nem vette észre, hogy egy német nővel él együtt...?! Elnézéseteket kérem, kicsit rapszodikus vagyok ma...
Na, szóval ez az oka a késedelemnek, addig is az Asszony, meg Aranka néném szórakoztat itt feszt benneteket, remélem hálásak vagytok nekik, mert ha nem, akkor aszem' rátok eresztem az újdonad sofőrünket, a Davidsont. Helyes ember, bár keveset beszél... És folyton a farkamat fixírozza...de bagatell, senki sem tökéletes - ahogy a közhely tartja....
Értitek, nem?! Kicsiny nyári szünet állt be nálunk. A 'Rabörtdaunidzsuniorral' épp' a buzeráns Holmesos filmünket pofozgatjuk, hogy legalább négy ember megnézze - eddig mérsékelt sikerrel...de a lényeg: amint megbuktam vele, rögvest lesz időm, és leírom, hogy mi újság a családomban...
Addig tartsatok ki!
...És csodáljátok az Asszonyt, aki üveggolyóért már két boxos porontyot is beszerzett a bennszülöttektől. Hja' kérem, az Asszonynak fajin üzleti érzéke van! Nem hiába világsztár, vagy mi a fasz...elnézést, na...
Csókolom a kis habfehér, manikűrözött kacsótokat... tessék ám sokat pilledni a napon!
lászt csevej