Hunok! Fiai a deli Ménrótnak! Bendegúznak vére csörgedez a mi ereinkben! Vivát! Büszkeségtől már járni sem tudok - annyira telítődtem véle – hogy én is közétek tartozhatok! Az Asszonynak, ( krematórium lépcsőéig én már a Madge-t csak így híjjom) az élete egy rózsakert manapság. A kis árvát - aki nem árva - örökbe fogadta, táncol, dalol, álló nap – csak győzzük csodálni! Nekem most már a háttérben kell meghúznom magam, fájó szívvel továbblépve, hiszen, ők már nélkülem is egy kerek kis családot alkotnak…Mára ennyi sajnáltatást gondoltam, mert jóból is megárt a sok…
Elzarándokoltam hát az én kedves barátommal - a Rabörtdaunidzsuniorral akivel a filmforgatáson összetegeződtünk, színtiszta, píár haveri alapon - még egyszer utoljára a kabbalista szentélybe, ahol szárba szökkent az érzés réges-rég az Asszonnyal, és együtt elmélkedtünk a világ dolgairól. Ott méláztunk Rabörttel a sok jiddisül csacsogó kedves ember között, amikor ismerős hangokra lettem figyelmes:
-Baszod Asszony, pont rád gondoltam! Hálát adtam a rohadt Jahvénak - vagy hogy a faszomba híjják itt - hogy tőled megszabadultam, már itt hallelujáztunk éppen, erre nem feltűnsz a színen, mint egy kibaszott amorf fosarcú geciputtony??! A Rabörttel azért jöttünk ide, mer’ ő is rühelli a barom, faszmarkolászó, kabbalista görényeket, és gondoltuk, jót röhögünk a baszakodásukon, amikor mit látok, baszod?! A te okádék szétbomlóban lévő, komposzthalom fejedet! Te Rabört figyejjé’ má’ ide!! Ide figyejjé’ má! Basztál már ilyen gecironda, szakállas nősténycsimppánzt?! Nem, mi??! Höjj te!!!.... Hát ez a kis boxos mókusszar kijafaszom?! Húde mocsokul ijesztő feje van ennek! Höhh!! Ezt vetted a bótba, kilóra a bantu ábécében?! Kimérős vót, látszik…
Az Asszony, és a kis bájos fekete lányka, az új kisdede, a Mercyke, szeretettel mosolygott rám, látszott köztünk a családi kötelék világosan. A Rabörtdaunidzsunior viszont kissé értetlenkedve pislogott, de ez nála nem meglepő, mert a kokainfogyasztás élettanilag nem tesz jót az agytevékenységnek, de ezt a bölcs frázist talán máskor elemezzük ki….Az Asszony lehajolt hozzám, mint a maffiafilmekben -az én egyik művemben látta, biztos – és ily' intimen közölte velem a mondandóját:
-Mit ugatsz, Gáj?!! Hozzám köpdösöl??! Mered a gyereket gúnyolni?!! Rajta élcelődni?Te még ki mered nyitni azt a kloáka-maxima pofádat?!! Röhögéstől ráhugyozok a szemedre, baszod!! És ez a buzeráns kis pöcs is itt van, aki az Eltondzson faszát szopdosta belőve, és közben az Oroszlánkirályt dajdajozták a tehénszarban hempergőzve, Alsózsolcán?!! Ez is ugatni akar, vagy mit emelgeti a kezét mint a baszott kisegítőben a gyépések?!! Mi van Rabörtpöcsöm!? Baszom a szádat, ma nem csináltál listát a fonyadék rühespinájú cafatokról?! Akikkel ezt a szellemi Kalahárit össze akarod hozni, hátha túl vannak már a lobotómián, és hagyják magukat csiklandozni a gyűszűnyi faszával! A gyereket meg Gáj, az újabb mesterkedésed ellenére, megkaptam!!! Hiába raktál egy rohadt lófejet, a egyik malawi bíró ágyába, te auraszívó-gyökérzet! Még ebben se bírsz eredeti lenni, te kétdimenziós, kilúgozott buzeráns Tarantínó!!
A Rabörtdaunidzsunior ekkor úgy érezte, ő is udvariasan felveszi a beszélgetés fonalát, és a maga módján bekapcsolódik:
-Már elnézést, Maddie, de te mit ájtatoskodsz itt?! Hisz’ te tényleg mindenkivel keféltél, aki szembe jött! Még a fűszálba is beleültél, hátha lesz belőle egy jó kufirc! Mit jössz most ezzel a rossz dumával a listámról? Csak figyelmébe ajánlottam egy-két facér, csinos nőt a Gájnak, ha rám hallgat a Kemerondiazt választja, de ahogy elnézem a Dzsenny is meglesz itt talán neki, helyes kis nő az, bár bánat emészti mondjuk...de épp' itt az ideje a vígasznak…
Az Asszony elképedve pislogott, a szemtelen, és roppant bárdolatlan Rabörtdaunidzsuniorra, de én elegánsan elütöttem a mitugrász mondatainak élét, és megelőztem a vitát, mert hát a magyarok született diplomaták…
-Haggyad mán’ Rabört, szétmarja a féltékenység, mint ipari sósav!! Akkor látott faszt, amikor a keresztesek bevették Jeruzsálemet! Már csak festményről emlékszik rá! Azért pattog, mer’ mind a kettőt megdugom a Diazt is, meg azt a síránkozósat is, majd vinnyoghat a fülembe közben! Ez a rohadtkompér ezért jajveszékel, mert rángatja a baszógörcs, és ezekkel a ’montipájtonos’ röhejes bibsikkel még egy hervatag dildópartit se tud lezavarni, mer’ annyira buzernyák fospisttoly mind!!! Nézd má’ nem idejöttek?! Mit akartok, gecilábosok?!!! Unjátok a hókuszpókuszt, meg a szakállba turházást?!... ’Faszomat akarnak ezek már???!!
Ekkor az Asszony el kezdte magyarázni, hogy ő világsztár, de a sértően és tűrhetetlenül viselkedő, kabbalista cionisták erről nem óhajtottak tudomást venni. Méltatlan, és csöppet sem européer módon, kitessékeltek bennünket, azóta is a megaláztatás hatása alatt vagyok. Álló éjszaka telefonáltam, hogy a sajtó ezt az embertelen, és indokolatlan bánásmódot ne vegye a tollára, mert az Asszony törékeny kis lelke abba belerokkanna. Most is csak nektek, magyari testvéreimnek mondom el, mert tudom, ti megtartjátok a titkot…Hja' kérem! Az én népem az empátiájáról, meg a diszkréciójáról híres, nem szivárogtatnak listákat ki sosem, nemhogy információt…
lászt csevej