Véreim! A Újhartyányi Kéményseprő Országos Találkozóról köszöntelek benneteket. Az idő csodás, a táj festői, ennél több egy szittya kéménypucevátornak nem is kell. Miután lebuktam és kiderült, hogy lófaszt sem rendezek én filmeket, annál inkább a kefével a háztetőn hadonászva a levegőbe rajzolok íveket – könnyű a szívem. Árpád vezérünk ereje megszállt és bár leépítettek, de mint a Kéményseprő Kamara tagja tiszteletem tettem a jeles eseményen.
Biblák Antal Főpucevátor, a kéményseprők doyenje nyitja meg a rendezvényt. Fekete díszegyenruhájához hercigen áll a kefe, harcsabajsza a meghatottságtól reszket. Íme a szakma krémje! Pátosszal tart hatásszünetet, és körbehordozza szemét a tisztaszívű háztetőjáró vitézeken. A haza meg van mentve! - kiálltja, és gavalléros mozdulattal a terített asztalra hajítja válláról a kefét. Egy kémény sem maradt szűzen, már most teljesítettük az előirányzott kvótát! Minden koromra halál! A koromnélküliséget az EU-s előirányzathoz harmonizáltuk! A szén-monoxidot a kritikus szint alá szorítottuk, és jelenleg is csökken. Mert kezeljük a helyzetet!
Egyetértően morajlik a tömeg. Csak Szarvas Henrik nem tapsol. Ellenzéki pucevátor. Nem hisz a Biblák-féle beszédben. Alattomos ármányt sejt. Ennek hangos közbekiáltásokkal már a beszéd alatt hangot ad. „Hazugság! Hordót a szónoknak!” –ordítja, és látványosan legyintget. Majd magához ragadva a mikrofont rögtön belekezd a kortes-beszédbe. „Ne higgyetek seprők, ti tiszta lelkű koromvitézek a gaz idegenszívű pucevátornak! Ez csak a kiválasztott mezüzés kéményeket csutakolja! Undorító összeesküvés áldozatai lettünk drága barátaim! A Főpucevátor eladta a kéményeinket a külföldi bevándorlóknak, harminc ezüstért és egy új keféért! Ami ráadásul selejtes! Hullik a szőre, és beragad a kéménybe, mert a szabványméretnél nagyobbra gyártatta a Biblák-közeli külföldi cégekkel! Mondjon le a Főkefés, de rögtön!” – zárta a gyújtó hangú beszédet. Majd elégedetten lehuppant és hátradőlt.
Ezt persze viszontválaszok követték. Biblák Tóni (drága barátom, én nevezhetem így) ágált a kefék szabványmérete mellett, de hiába. Hiba hozta fel a hatmillió kikefélt tükörtisztára pucevált kéményt, mint dicső példát, és sok elégedett háztartást. Hiába beszélt az elektromos kotrógépekről, mint a jövő kéménytúró berendezéseiről, amit kezelni már merő élvezet lesz. Dalolva jár, a legújabb NATO-fejlesztésű légierőtől kölcsönvett űrruhában suhan a tetőn a deli pucoló, és közben ha kedve van, kacsintgat. „Csak egy lépés ez a csodálatos jövő – tartsatok ki seprők!” Ez már csak olaj volt a kéménybe. A robbanás elsöpörte. Leigázta. Zúgó hangzavarral tisztújított a Kamara.
Biblák a partvonalról rágta a kaviáros szendvicset és szomorúan könnyezett. Én mint leépített seprő vele sírtam. Zokogtunk a múlton, és zabáltuk a döglött halikrát.
Aztán a büfépultnál Szarvas Henrikkel borozgatva visszahelyeztettem magam a kettesszámú pucolókör vezető seprői pozíciójába. Majd a kefémmel egy vérforraló tangót táncolva elénekeltem a „Meghalt a cselszövő nem dúl a rút viszály” – kezdetű echte kéményseprő nótát, és a tetőkön hazasurrantam.
lászt csevej