A citoyen ha voksol, túltesz minden várakozáson.
Lazarsfeld bömbölne a jó kis modellért, amit országunk polgáraiból barmolhatna, ráérő idejében. A Michigani-iskola alázására meg lassan, de biztosan megveti a lábát a XI. Kerületi Iskola elnevezésű, tudományos elméleti kutatóbázis - ott aztán lehet meríteni reprezentatív mintát, ínszakadásig.
Ezt végiggondolva persze fellelkesültem, és a TÁRKI ihletésére legott – nyilván, hogy kihasználjam a tátongó, ordító hiátust - megalakítottam a BÁRKI-t, és azonnal belefogtam egy egzitpól szociológiai felmérésbe.
Hemzseg egyébként a felmérendő egyedtől az utca, ilyenkor szinte kéjesen mutogatja magát az egyszeri honfi, fürdőzve önön fontossága mélységes tudatában.
Kicsit előre fésültem a hajam, hogy jobban hasonlítsak Giró-Szászra, majd rácsaptam a gyanútlan honpolgárra.
Elsőnek a mélymintát Meszlényi Rózsikából vettem. Rózsika késő harmincas, egzaltált szingli. Kevésszálú, egérszürke haját bíborra festeti, mert az jól áll a bőréhez, meg a kedvenc kösztümjéhez. Claire Kenneth-et olvas Danielle Steel-el felváltva – nem szereti az egyoldalúságot, az fárasztja. Hangulatból szavaz. Lelkiállapot szerint. Két hete rossz passzban volt, látott két ráncot a tükörben, így kapott egy voksot a Bokros, mert ő is mindig olyan komor. Sötéten néz. És sok a ránca. Most viszont Rózsi egészen felderült, mert a Bán Józsi az irodából pénteken megdicsérte frizuráját, és ez jelent valamit. Nem kérdés - biztosan jelentősége van! Így e hétvégén az LMP-s jelölt is fiatalosan támogatva lesz.
Bagyula Misi három gyermekes családapa. Ideje semmi a baromságokra. Kiábrándult magyar. Érzi szavazata légsúlyát a nagy büdös kollektív egészben, amit csak listás szarságnak hív. Ésszerűen tudatlan, mert gőze sincs, ezek az új barmok kik, a mosolygós szmájlival. Csak a vén rigót ismeri - a merevarcú nemlányt, na meg a cezaromán törpekakast. De ennyi elég is. Pont elég. Jó magyar. A kötelesség súlya a vállán, hát rányom a törpekakasra, ő megtette, amit megkövetelt a haza. Bár lófaszt se számít - köp ki enerváltan oldalra.
Látnok Gyula karajenői parafenomén, és hivatásos kókler. Életcélja a segítés. Másokon. Jelenésben kapta Szentkúton a küldetést, amikor a Szűzanya spontánul kétszer egymás után tiszteletét tette nála. Nyilván azért duplázott, hogy ezzel is súlyt adjon Gyula karajenői elkamínójának. Gyula azóta segít. Ebből tűrhetően megél, eddig két házat vett, meg egy nyaralót Ibizán, évente hatszor nyaral, nem a Velencei-tónál. Az áfás számlák nem terhelik szép magas homlokát, mert olyat nem ad, amikor kézrátéttel leveszi az átkot egy húszasért. Segíteni akar a szavazatával is. Jótettet hajt végre. Átszellemülten húz egyet bárkire, aki a lap tetején van, mert tudja-érzi ezzel segített a Szigeti-nek meg az OVB-nek, meg Karajenőn mindenkinek, meg az országának, amit imád és ami iránt felelősséget érez, aztán Európának, na meg az univerzum ereje révén alighanem a polinéz őslakosságnak is.
Margitka néni jön a sorban. Vezetéknevét nem vállalja. Gyanakvó természet. Érzi a machinációt már a kérdésfeltevésben. Összehúzott szemekkel vizslat, majd foghegyről odaveti, ő a Fidesz ellen szavazott. Azt nem tudja kire. Talán a Ferire. Ja, jó akkor arra a jóképű fiatalgyerekre. Mindegy csak a Viktort ne lássa. Az nem jó firma. Megmondta Bözsike is, annak a szeme se áll jól! Az ilyenek, ki tudja mire képesek? Mind az ördögtől vannak azok ott a narancsszín székházban, és nem szeretik a nyugdíjasokat – suttogja Margitka iszonyodva. Ez látszik! Sose mosolygott rá egyik se. Pedig direkt elment és kifigyelte őket. Mindig ott volt az első sorban, ahol beszéltek. De ezek nem törődnek a nyugdíjassal. Egyszer se néztek rá, mindig csak el a semmibe. Lehet, hogy isznak is. Részegeskednek. Léhűtő banda! Az a nagy bajúszú meg eleve gyanús, hogy nem eszik az még húst se! Legyint és a további kérdezősködést megszakítva otthagy.
Kopjás Alex. Egyetemista punk. Hitvallása szerint az őskáoszban hisz. Utál mindenkit. Főleg a pártokat. Meg a politikai elemzőket. Van, akit kiemelten. Igen. Azt, amelyiknek blogja van. Hetekig törte a fejét, hogyan tudna valami ütőset kitalálni, amivel felkapja a hírnév. Ez a kérdezősködés se jön rosszul most, de ő a társadalom mételye. Ő többet érdemel. Szimbolikus közösség elleni agressziót gyakorol. Igen! Vigyorog. Magyaráz. A közutálatnak örvendő pártra szavazott kétszer is. Dokumentálta van. Fényképezőgéppel. Több szögből. Egyetemen szamizdat terjeszti. Ad egy példányt, ha kell, nekem is. Már Ildi néninek megküldte, egy altesti meztelen fotóval mellékletként megspékelve. "Szeretlek Ildi! Ott az iksz, pirossal behúzva. Kúrnálak!" Most várja a választ. Reméli lesz.
Frankell Henrik értelmiségi. Bölcsész végzettségű autodidakta politikai elemző, építész-esztéta. A híres magyar sokoldalúság archetípusa. Minden kérdésben maximálisan tájékozott. Művelt a végtelenségig. Büszkeséggel tölti el, hogy éppoly szakértelemmel készíti a csokis szuflét, mint ahogyan a matematikai testekről értekezik. Már másfél éve intenzíven gondolkozik, kire szavazzon. Mérlegel. Minden napilapot elolvas, úgy általában minden sajtóterméket, és az összes lehetséges televíziós-csatornát egyszerre nézi. A Fülesből is kimazsolázza a rejtett politikai üzeneteket, mert lényeglátó. Ez adottság. Neki megvan. Rányomta az ikszet a legjobb programmal rendelkező pártra. Azt nem árulja el, melyik az ebből a felhozatalból. Hogyisne! Tessék gondolkozni! Nem csak agyelszívni itt!
Matyelka Jenő bátya őskonzervatív. Mindig ugyanarra a pártra szavaz. Őt ebből a rögződéséből még egy izlandi vulkán se vetheti ki. Mindig a jobboldal. Onnan is a Vezér. Mindegy, ki az éppen. A kommunistyákat gyűlöli, hatszáz méterről ellenszélben szagról felismeri. Bűzlenek. A rothadó hús szagú veresek Pfejj! Neki nem kellett volna jönnie a második fordulóra, de ő azért elballagott. Megnézni. Mert tudja, hogy a kommunistya beetetés része ez. Tudja! Átlát rajtuk! Őt nem hagyják szavazni, azt hazudják, már nem kell, mert eldőlt. Lófaszát! Ő idejött és szavaz! „Figyellek benneteket kommunistyák! Rohadtak! Ide a lapot!” – ordít, és az öklét rázza.
Irénke a bizonytalan választópolgár mintapéldája. Katiékkal, meg a Bandiékkal jött. Tudjuk-tudjuk, a hét béből, innen az utcából. Már út közben beszélgettek kire kéne tenni egy keresztet. Bandi szerint a narancsosok győznek, mert ők győznek. Ezért Bandi naracspárti. Kati is. Akkor Irénke is. Janiékkal találkoztak. Ők nem. A narancs poshadt - jelenti ki Jani. Ez Irénkét kicsit elbizonytalanítja. De akkor Bandi bedobja az adócsökkentést. Jah az más. Mankó a gondolatnak. Iksz Viktornak.
Özv. Matasek Mátyásné Izolda néni keresztyény igaz magyar ember. Matasek is az volt, amíg meg nem halt. Isten nyugosztalja! Akire a Matyi szavazott volna, arra szavaz. Mindig megbeszéli vele, még most is. Ott az urna az éjjeli lámpa mellett. Matyi sugallja a választ. A Semjén Zsoltika mint igaz magyar keresztyény volt az első ’gondolattya’ reggel, amikor a macskát megetette. De aztán rájött hogy van nála keresztyényebb. Ezt lehet fokozni. Akik ellene mondanak a sátánnak és annak minden mesterkedésének. Akik a paráznaságot tüzes pallossal üldözik. Akik a sok jöttmentet innét végre kiebrudalják! Voksot a Gáborra, arra a szent emberre, de ízibe behúzza, kis fehér keszkenőjébe belezokog a meghatottságtól, hogy végre jön a jó világ! Az igazhitűek győzelme. Vivát.
Mert a győzelem nem kérdés.
Természetesen.
Te melyik vagy a felsoroltakból? Segítsd a felmérést! Szavazz! Jenő vagy Margitka? Esetleg Irénke? Henrik? Alex, Rózsika, Gyula, Misi, vagy a drága Izolda néni?
Na voksolj egyet!
Nosztalgiából.
Hogy négy évig ki ne ess a gyakorlatból nekem.
lászt csevej