A minap azon merengtem hazafelé menet, midőn az esőcseppek verték kicsiny járművem ablakát - itt a gyakorta ködös Álbijonban - hogy Asszonnyal a szerelem már végképp' átadta a helyét a forró szeretetnek, mert nem volt időnk sűrű elfoglaltságaink mellett egymásnak odaajándékozni magunkat…Nincs mese, randizgatnom kell, döntöttem el, mert úgy érzem, túl kell lépnem végre... és fájó szívvel megpróbálni feledést keresni. Az életnek mennie kell tovább - ez a mai napom vezető közhelye...Alig hogy elhatározásra jutottam, meglepő dolog történt velem:
Sírva hívott fel az Ellmekförszön, hogy immár áthatolhatatlan pókháló szövi be, mint a kajakómás Csipkerózsikát. Három éve nem látott még fényképről sem magyar férfit, márpedig ő már kevesebbel nem éri be. Előző ura is az volt, csak magyart enged 10 centinél közelebb. Így rám gondolt. Mondjuk, előbb húzódoztam egy keveset, mert mégiscsak öregecskedő már, de végül meggyőzött. Öreg modell, nem vén modell! És már úgyis professzionális tapasztalatokra tettem szert a vénülő szépasszonyok nagytakarításában. Éppen verbálisan pettingeltünk az egyik étteremben, amikor árnyék vetült ránk, és szívembe öröm költözött. Az Asszony tipegett oda felém, és mellette az ő ifjú társa álldigált.
-Baszod Gáj! Te vakondtúrás-fejű, ócska nímand! Mi a büdös ganélykupacot terpeszkedsz az én éttermemben, amikor éppen itt esetebédezem az én Jézusommal?
Döbben örömömnek én is hangot adtam elegánsan, mint mindig:
-Takarodsz el, te csoffadt múmia, de rögtön! A Faszom a te éttermed álmodban, mert amikor ébren vagy, nem kapod meg, inkább a Dunának megyek! Mi itt az Ellivel éppen a Lánchídró’, és a Feszti Körképrő’ diskurálunk, ha bezavarsz a napi kúrásomba, hát állítom a seggedbe tolom a Talmudot, a Tórával felváltva!
Ekkor a szemben üllő, kissé ráncos de igen dekoratív hölgy is megszólalt:
-Gáj kérlek, ez ki?! Ő is magyar??
Úgy véltem ezt a félreértést azonnal el kell oszlatnom:
-A faszomat magyar!! Csak szeretne! Már kétszer kapták el hamis papírokkal a határon, amint éppen vagy Kertész Jolánnak, vagy Tóth Lüszinek adta ki magát! Felháborít teljesen! Ha nem lenne annyi ismerőse a hatóságnál, már rég a hűvösön meresztené a fonnyadt valagát! Most meg itt hőzöng, mind a 130 centijével, de ki nem fossa képen?!…Hol is tartottam? Ja igen, Mohácsnál….hát kérlek ekkor dicső őseim kissé…
No, ekkor az Asszony úgy érezte, még mondania kell neki is valamit, mert magyarságának hiátusa folyton belémart szívébe:
-Büdös szarfejű majom!!! A pofám leszakad! Tudod, ki akar, a te csóringer kódusbaszott nemzetedhez tartozni?! Előbb kérek bevándorlási engedélyt Bangladesbe, mint abba a szarfejű faszokat tömörítő, ócska putriba, ahol mindenki mindent elkúr, aztán meg bevallja!
Ezen elgondolkodtam, félrehajtott fejjel elmélkedtem kicsit, majd barátian megjegyeztem az Asszonynak:
-Te kiöregedett zenebohóc ribanc! Húzzad arrébb a száraz, szikkadt pinádat, és vidd magaddal a buzeráns arcú Sívádat is, mert állítom képen szarom, ha még egy percig kell néznem! A féltékenységi rohamaiddal megőrjítesz, baszod! Sántikáljatok haza és kössél kabbalista veres kendőt a Szent Adalberted szemére, miután rákötötted az infúzióra, amiből a tiszta alkoholt nyomatod vénásan neki! Hátha vaksin, delíriumban megkúrja a fejedet! Méghogy nem akartál besurranni az én drága távoli hazámba! Hiszem a dicső magyari rendőrök még át is vizsgáltak amikor elkaptak! Minden testnyílásodban szent anyaföldünket igyekeztél kicsempészni, hogy legalább ennyivel közelebb tudhasd magadat! Elmegy az étvágyam is ha meglátlak, te okádék vakondokfejű, lavórarcú törpekurva! Kapkodd innen azokat a visszeres, vízi hulla cankóidat, mielőtt rád szabadítom a Garamvölgyi Lászlót, te förmedvény!
Ekkor elegánsan felálltunk az Ellivel majd baráti beintés után ellibegtünk apró csókokat dobálva az Asszonynak….Az éjszaka folytatását magyar úriember nem írja le, azt a drága kedves moziba járó, rajongó közönségem fantáziájára bízom….
Isten óvja továbbra is a Királynőt…és hasonlók…
lászt csevej