Egyetlen népem, magyarok! Isten kiválasztott bennünket, hogy példát mutassunk egész Európának, sőt a Világnak – erre ma jöttem rá, amikor cselendzsdből épp’ megvilágosodtam... Nekünk kell fároszként lobogni, hogy fényünkben megmerítkezhessenek a tudatlanok, akik aztán tőlünk tanulják, miként kell jószándékú, igaz, tisztaszívű embernek lenni. Végül eztán az ilyen tulajdonsággal bíró egyént, nációtól függetlenül, csak ’magyarnak’ hívják, szerte a világban!
Az Asszonnyal (tudjátok, a Maddie-t mán a kripta sötétjéig én csak így híjjom) egy ideje nem beszélünk senkinek életünk folydogálásról – még nektek se bírtam róla említést tenni mostanában - mert útjaink szerteágaztak, és nehéz nekem sírás nélkül szóbahozni, hogy mennyit szenved az a törékeny, finom kis angyal a hiányomtól, nap mint nap… Épp' ezért, mikor sűrű elfoglaltságom engedi – dicsekvés nélkül mondhatom a Holmszos filmem szanaszét nézték a tömegek, akkora siker, hogy majd’ az ájulás kerülget – szóval, ott vagyok vele, hogy segítsek, ahol tudok. Hja’... erről beszéltem bevezető mondataimban…ezt hívják ’magyar virtusnak’ – ugye.
A minap is, értesülvén a méltatlan ifjú hódolója, a Jézuska, roppant arcátlan magatartásáról azonnal odasiettem, hogy a zokogó Asszonynak végre támasza is legyen, elkél egy férfi a háznál ilyen nehéz időkben…Belépek, és rögtön elöntötte a mosoly azokat a ragyogó könnyes szemeit…
-Gáj baszod! Hogy a herélt kangörény harapná le a mikrofaszodat, mi a picsáért tolod ide a hájtengerben úszó, ótvaras, büdös valagad?! Ma nincs láthatás, te Asperger-szindrómás retardált zsírcsupor, még ennyit se bírsz megjegyezni?! Mi a lófaszért másért kellett idecsúszómásznod?? Nincs elég barom itt még három négyzetméteres körzetben, pont te hiányzottál, hogy emeld a statisztikai átlagot, baszdmeg! Komolyan nem telhet el nap, hogy ne ütközzek a rozsdásvederszerű, kongóan üres, ratyifejedbe?! A faszér’ ácsingózol még mindig utánam, he?! Hányszor mondjam el, hogy előbb hagyom, hogy a Hajdúpéter rajtam gyakorolja a nemlétező kérdezési technikáját, minthogy veled kelljen nemi életet élnem – pföjjj, most látom,… de gusztustalan pedofilszerű vigyor ül a képeden, baszdmeg!
Nyugtatva veregettem a vállát az Asszonynak, mert tudtam, hogy nehéz idők járnak rá, az zaklatta fel a lelkét ennyire, hogy sírva panaszkodik itt nekem…
-Kussoljá’ be, Asszony, baszod! Befogod azt a gecivályú pofádat, mert odakapok, és nem lesz mivel fogaznod, baszdmeg! Akkor jövök a kölykömhöz, amikor akarok, pont te szabod már ezt meg, te lepényfejű, virnyákoló sivatagi sakál! Hallom, a SzentPálapostolod, az a lávaforróságú cirkókazán, bemondta az unalmast, beh jót röhögtem, baszod! Lefalcolt, mi?! Amúgy nem csodálom, baszdmeg, mert még egy buzernyik se bírja sokáig ezt a belőled áradó penetrát, szerintem a baszatlanságot verejtékezed magadbó’ azé’ ilyen okádék mocsárszagú az a fonyorodott, bomló tested, te molyrágta macskaszaros lódenkabát! Pont olyan divatjamúlt vagy, baszdmeg! És még te hőbörgesz itt, miután ejtettek!? He?!!! Hát a Dzsordzsklúni Béla, az a barom félmagyar is nálam sivalkodott álló estén át - beszopálva az összes viszkimet, hogy rothadna meg a belében – miután ráijesztettél a ’Karikásostor’ nevű hungarista étteremben, mert a mejjedet a szájába erőszakoltad, pföjjjj,… elképzeltem! Ott jajveszékelt a kanapémon tekergetve magát, mert attól félt herpesz nő a pofájára tőled, meg mindenáron kasztráltatni akarta magát – bár ahogy elnéztem, neki oly mindegy – nehogy mégis rávesd magad, amikor egy pillanatra nem figyel, és szexuálisan kizsákmányold, te vaginafasiszta! Nejje’!! Hoztam egy használt alsógatyát, húzd a fejedre, kettő az egyben, legalább nem látszik az a fertelmes, faszér’ nyáladzó macskaszarszín fejed, és ebben az évezredben még jut neked is egy kis élvezet!
Ezzel egy kis ajándékdobozt nyomtam az Asszony meghatottságtól remegő kezébe, amitől a szőnyegre huppant… nem hiszem, hogy az ajándékozási lendületemtől csüccsent le, inkább a döbbent öröm vitte földre - tudom én azt... Fogtam hát a gyönyörű magzatunk kezét, és az áhítattal csomagot bontogató Asszonyt magára hagytam.
Azt hiszem, minden igaz magyarnak legalább ilyen kapcsolatot kellene ápolni az exszel, hisz’ ahogy már említettem volt, a jószándékunkról vagyunk híresek messzeföldön…ez a védjegyünk.
lászt csevej