Üdvözlöm a drága magyari távoli testvéreimet, kik a mi Anyaországunkban tengetik boldog kis létüket. Okos, toleráns nemzetünk csillaga, sokáig magasan ragyogjon Európa kék egén! Én származásomra büszkén éldegélek Álbijonban, az Asszony (az én egyetlen Maddie-m) hiányán próbálom túltenni magam, ő pedig naponta sírva könyörög, hogy próbáljuk újra meg. Az Asszony egyébként oltári nagy jótevő és emberbarát, a béke-Nobel idei várományosa. Segít, ahol tud. Árad belőle a szeretet, néha nem is értem, hol fér el abban a csöppnyi termetében, ilyen mennyiség belőle.
Az Asszony újabb csemetét örvendeztet meg azzal a kivételes lehetőséggel, hogy vele nőhet fel. Legutóbb elmélyült diskurzust folytattunk az én szerény vendéglátóipari egységemben erről:
-Gáj, te macskahúgy-szagú, szedres arcú, konzumgörény! Mi a ló faszát baromkodsz itt, ebben az ócska kis büdös lebujban?! Az egy dolog, hogy már nincs olyan autista, öngyilkos hajlamú producer aki a bukta filmedbe fektetne egy kanyi centet is, de mi a faszé röhögteted mán’ ki magadat ezzel a lepurcant késdobálóval?! Idefigyejjé’ ne az orrod túrjad te szerencsétlen! Holnap utazom Malawiba, mer’ családi találkozót tart a Dávid fijunk az apjával. Azé’ szólok, hogy ne üvöltözz a ház előtt bőgve, hogy vegyelek vissza, mer’ úgye leszek otthon, te szararcú nímand!
Hangosan elnevettem magam, rácsapva a kiszolgáló pultra, amitől két pohár spontánul eltörött.
-Mit vakogsz, Asszony?! Te éhbérért robotoló szexmunkás!!! Még a Kovi se alkalmazna má’ téged, olyan leharcolt vagy, baszod! Mindenféle Krisnákkal akarsz engem féltékennyé tenni, most meg má’ a nigger maszáj faszába is beleülné’ csak, hogy valami történjen veled, te szánalom reaktor! Hát szanaszét szaladnak a bennszülöttek, ha téged meglátnak, és a lándzsájukat a saját seggükbe dugják ijedtükben, te két lábon járó lidércnyomás! A Stephen King ordítva sírta tele a küszöböt tavaly, hogy rólad mintázhassa, a legújabb főhősét, olyan zombi fejű, horrorisztikus faszveder vagy, baszod! Naponta 20x felhívsz, meg idetolod az ocsmány pofád, csak hogy érintkezhess velem, mer’ viszket utánam a pinád, te genetikai túlkapás! Menjél, és erőszakold meg a bennszülötteket, hátha nem jelentenek fel, ha eleget fizetsz nekik, te rosszul tartósított, formadelhid szagú szarmaszlag! Remélem azért a HIV-et elkapod, te nyomorék pinaterrorista!
Ezt követően gyengéden átöleltem az Asszonyt, és jó utat kívánva belenyomtam a szájába a stampedlis poharat. Isten óvja a Királynőt … meg persze az Asszonyt…
lászt csevej