Húngárija, büszke hazám, Isten áldása szálljon rád, és nagyszerű honfitársaimra! Szép nap virradt ránk, még rám is, itt a ködös Álbijonban, mert az Asszonyt (én a Maddie-t így híjjom má’, az utolsó kenetig) szabadon bocsátották értelmetlen raboskodásából. Teljesen érthetetlen afférba keveredett az MI5-val, de végül is győzött az igazság. Én ennek, hogy örültem! No, az kimondhatatlan!
Szóval az Asszony kicsit megsértődött valami félreértés miatt rám a múltkor, amikor beugrottam hozzá Malawiba, így sírva hazautaztam, és itthon kerülgettetem magam a depresszióval. Ebben az állapotomban a telefon csörgése zavart meg, már a kijelzőről láttam az Asszony az, és ettől rögtön megdobbant a szívem.
-Asszony baszdmeg, a faszomat akarsz megint cseverészni velem?! Mi van, az emájfájvnak megszaladt, hogy távolsági hívásokkal barmolod szét az éves költségvetésüket?!! Mi a lófaszér’ hívsz megint, te trágyazacskó?! Nem igaz, hogy ennyire odáig vagy értem, baszod!! Álló nap utánam sóvárogsz, és a pinádba’ turkálsz, te nimfomán tarajosgőte!! Csak azt tudnám, mi a picsáér’ játszod itt az eszed, ahelyett, hogy elém térgyepelné’ és könyörögné’ fél napot, még az is lehet, hogy megszánnálak…
Erre az Asszony kedvesen leállított, mert a jó hírt minél előbb közölni akarta velem.
-Gáj a pofádat befogod, mert a telefonon keresztül fosom tele azt a büdös szádat! Elengedett az emájfájv, mert ártatlan vagyok, te áspiskígyóba oltott latrina!! Mindenki tudja, hogy a te pöcegödörbe áztatott kezed volt az egészben, te oridzsinal ungarishe hányadék! Akkor is megmondtam, ezt visszakapod, te agyembóliás cerkófmajom! Azt ajánlom, most rögtön kezdjél el gondolkodni azon, mit nyilatkozol, hogy jóvá tedd a dolgot, mer’ ha gyerek nélkül megyek haza, te még aznap Sajóbábonyba' tanálod magadat, a roma telepen és ott a putriba’ fantáziálhatsz a dögletes vonzerődrő’ te szánalmas, szarral bélelt csúszómászó! Előbb ugrom rá az 'Uhrinbenedekre', mint rád, te fosagyú hőscincér! Vedd magnóra, hogy valahogy megjegyezd, mert az agyad helyén állott lóhúgy van, kapsz két napot, hogy elhitesd a népekkel, megérdemlem a gyereket, te ganéjfejű, homoki vipera! Ha nem sikerül, a szaros gatyádat is leperlem rólad, és elmondom, hogy akit meglátsz, azt molesztálod, mindegy él-e vagy halott, mer’ fasz nélkül is rajtad van a baszógörcs, te undorító, nekrofíl zöldmoszat! Takarodjá’ nyilatkozni, amíg türelmes vagyok, mer’ legfeljebb olyan filmet fogsz a jövőben forgatni, ahol neked dirigálnak hogyan pucsíccsá’ a lónak, te geciszopó varangyosbéka!!
És mielőtt érdeklődtem volna a hogyléte felől az Asszony felindultan lecsapta a telefont. Éreztem valamit tennem, kell, hogy egy kicsit segítsek, ahogy jó társhoz illik. Ekkor támadt azaz ötletem, hogy nyilatkozom az Access Hollywoodnak, mert hátha ezzel egy keveset én is tehetek, a magam szerény módján. Hja, hiába, a magyarok mindig is híresek voltak, az önzetlen jószándékukról…
lászt csevej