Sztyeppék népe! Csaba királyfi csillagösvényén vándoroljon halhatatlan lelketek, mostantól az idők végezetéig! Vivát! Nah... mióta megérkeztünk Magyarhonba a Lajosommal (azzal a seggarcú mamusszal) az én drága barátommal, folyton csak járjuk Székesfővárosunkat (mert féreg van a belében, és nem bír magával az a barom). Bár el kell mondanom, az én szívemen nézelődésünk közepette is kínzó hiátus tátong, mondhatni űr, mivel az Asszony (az én Madge-met én, amíg a kántor az utolsót énekli, csak így híjjom) sajnos nem tart velünk. Téves, és megalázó őrizetéből szabadulva valószínűleg a bánat elemésztette gyenge testét, (vagy a faszom se tudja, hogy épp’ mi van má' vele). A múlt vasárnapon istentiszteletre látogattunk, hogy így adjunk hálát a magyarok származásilag is kompatibilis Istenének, amiért ehhez a néphez tartozhatunk. A csodálatos csarnokban a legmagyarabb és legpüspökibb mozgalom szent imatermében adtuk át magunkat az áhítatnak, ami egyébként váratlanul szokott rátörni az emberre…akkor, amikor a legkevésbé számít rá…
-Lajos baszdmeg! Ne óbégassál már falsúl énekelve a fülembe a kibaszott Krisztusodról, mer' a fogadat kiverem a fehér imakönyveddel, te elsőáldozópofájú, pederaszta barom! A faszomat má' ebbe is, hogy itt folyton csak danólnak, baszdmeg! Nem hallod, Lajos?! Ne csápoljááá’ máá’ a zistenedet! Mit terjesztgeted itt szanaszét a karodat, mint az a buziköcsög, kölykök orcájára matyizó Árkelli, baszdmeg? Repkedni akarsz ebben a rohadt hodályban, vagy mi faszom van!?
-Ne kiabálj Gáj, izé…Dezső, így imádkoznak mind, hát nem látod? Mint Jézus tette…
-Kussoljál má' el, baszod! Ki nem fossa telibe, hogy a Buddha apádfasza hogy mantrázott annakidején baszdmeg?! Asse volt normális, csak egy töketlen mazochista ratyi, pont mint te! Picsába már ezzel az egésszel itt... az a dagadt koma meg, ott a színpadon, mit bámul rajtunk folyton, baszdmeg? Ugattam az előbb, hogy ne fogdosd azt a műmellű pinát, miközben úgy teszel mintha a hiszekegyet makognád, biztos a szopatós kurvája az a szitaarcú ribanc ennek a dagadéknak! Azé’ rágott be! Nézd má', hogy les a picsa ! Mintha csak tudná, hogy róla van szó! Hülye kurva ne lessé’! Nem hallod?! Mit lesel?!
-Gáj! Ne ordítozz már! Mindenki minket néz! Afenébe….idejön a lelkész… Mér' kell kiabálni, már mondtam, hogy nem vagyok süket!
-Ez tényleg idejön, baszod!…Nahh, ez is miattad van, te idióta varánuszarcú bakhangya…
Miközben megvitattuk a lelkivezető jövetelét, mint megdöbbentő tényt, a nagyszerű gyülekezet felkent tanítója már el is érte áhítattól pironkodva tébláboló kettősünket.
-Testvéreim! Az Úr legyen veletek! Miről folyik ez a heves vita? Őszinte szívvel valljátok meg, miért veszekedtek az Isten szent színe előtt, amikor mind dicsőíteni jöttünk az Urat?
-Mit ugatsz hájas?! Lajos, te érted, mit akar ez a baromarcú?
-Hallgassálmárazistenitdezső!
- Látom, hogy harag emészti lelketeket, és nem látjátok a helyes utat. Fiam mi a te neved?
- Lajosnak hívnak, de ezt nehéz kimondani ott ahol élek, ezért…
-Kussolj már el Lajos baszdmeg! Mit haverkodsz ezzel a buzival? Jóhogy le nem szopod má' itt a hájas rigót, egy rakat másik köcsög előtt… Még azok is kedvet kapnak nekem a végére, baszdmeg. Menekülni se tudunk ebből a kibaszott hodályból, ha ezek egyszer megindulnak. Kabbe' a faszom varázslómester! Igen, te! Kurvára semmi közöd ahhoz, hogy én ki vagyok, ha má' nem ismertél fel! Szopjá' le! Várjá’! Várjá’ ne kapkodj! Mégse... Meggondoltam magam! Rossz a leheleted, te ne szopjad a faszomat…Büdös szájúaknak nincs kedvezmény! Ennyi! Szopjad a Lajost!
-Úristen Gáj…
-A barátodnak az ördög emészti a lelkét, testvérem, Lajos! Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: annak sebeivel gyógyuljon meg, a ti lelketek most!
-Milyen kibaszott fáról hadovál ez?! Lajos ez egy paranoid gecirágó, bazdmeg! Fantáziál itt bebaszva össze-vissza! Kussolj be, vénzsírlábos! Anyádfasza mászik fel a fára, az!
- Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül - mondotta Krisztusunk- aki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Eme szent ige nevében, mostan megérintelek téged, Lajos, és a szent Szellemmel betöltekezel, átjárja a bensődet, és megtisztulsz…majd barátodat is megkenem…
-Óbaszdmeg! Abüdöslófasztmá' ebbe az egészbeitt!..... Apádfaszát kenegessed, vénbuzi köcsögarcú! Engem ugyan nem! Vidd innen a kezed, vagy a seggedbe dugom!...Lajos!...Lajooos!! Kellj már fel a kibaszott földről, mér' ültél seggre?! Kelj már fel, baszod!
-A Szentlélek!! Istenem! A Szentlélek! Igazi ereje van!! Dezső! Hallod?? Figyelj ez hihetetlen! Éreztem! Éreztem, ahogy átjár! A földre döntött az ereje…
-Lófaszát… te barom! Ez a vénratyi hókon baszott, azért tántorodtál meg, és ültél a seggedre! Ne légy má' ennyire ostoba, te faszorrú jánymatyi! Kelj má' fel, ne meresztgesd ott a valagad! Kelj fel ratyifos!! Te meg eriggy az utambó’ vénkéjenc! Tágulj odább, mert tökönbaszlak a nájkimmal, baszod! Milyen perverz alakok vannak, pfejj! Gusztustalan! Okádnom kell! Hová köpjek? Itt éli ki magát! Nem szégyelled magad, te?!...ehh... Nahh idese’ jövök többet!... Gyeremá' Lajos, a zistenbasszameg! Ez teljesen ki van éhezve, nézzémárá, baszod ! Most is a segged stíröli! Pfejjjj! Moslékosveder orcája van tisztára, miközben nyáladzik és a zsebében a faszát veri! Ne merj utánunk jönni, vénmajom! Halaggyámá' Lajos ne tekingessé vissza, baszdmeg,mer' még biztatásnak veszi!
A magyarok Istenét dicsőítve, na és a Szentlélektől végképp eltelve tántorodtunk ki a frisslevegőre. Felemelő és megrázó pillanat, drága magyar testvéreim, amikor a hit ereje győzedelmeskedik az elme felett. Az ember lába megroggyan…. És aztán átérzi porszemnyi létét a végtelen világmindenségben.
lászt csevej