Véreim! Verecke hősei - magyarok! Érzem, hogy a bánat mély árkot szánt nemes, szittya arcotokba, mert ma sem volt bájos történet itt nektek. De holnap! Holnap tiétek a világ! Ígérem! A Lajosom -*az a balfasz mamuszjani* - az én drága barátom, kissé érdekesen értelmezte a muzikális atmoszféra megteremtését, hogy verné bele a rohadt nádirigó a kibaszott faszát a seggébe...izé...nem ért az ilyesmihez, az a baj. Nézzétek el neki. A ratyiság mondhatni a vérében van, szerintem titkon álmodozik róla, csendes téli estéken...mindegy, ne ítéljük el őt. Tolerancia! Ez a mi népünk vezércsillaga!
Mára Chris Rea barátom tiszteletére, egy estét neki szentelünk. Matildom - * az a rohadt kultúrmajom picsa* - az én drága szép testvérem is mellékel nektek egy kis zenei aláfestést, és én is ezzel leplek meg titeket, így éjfél után. Bár hezitáltam, hogy a világsztár Kefír "éjfél után" című örökbecsűjét jómagyari dalként, frappánsan prezentáljam helyette...de hátha megsértődne az a nagy ember, hogy egy ilyen szerény helyen hakniztatják....hát nehéz szívvel lemondtam róla.
Aki nem szereti Chris Reát, az nekem mély fájdalmat okoz - * benyalok a méhszájába, akkor is ha hiánycikk, hogy baszódna meg* - de valahogy túlteszem rajta magam.
lászt csevej