Amióta elvittem Matild unokahúgomat az auralátó Szilárdhoz, nem volt egy perc nyugtom. Ez a kerge kókler kiüldözött a világból!
Először azért, hogy Matildot csakis hozzá vigyem...Nem értettem a dolgot, amíg azt a büdös pacsuliszagot meg nem éreztem. Hát persze...Szilárd vágyfokozó parfümöt locsolt magára, amit ráadásul a konkurrenciától vásárolt. De rábaszott a sompolygásra, mert Matildnak fene kényes orra van...!
Utána meg azért, hogy segítsek neki, és hozzam össze a Matilddal! Persze ezt is erőteljesen túlzásba vitte, mint azt a gerjesztő löttyöt. Már a síkideg rángatott, ha megcsörrent a telefon, mert biztos, hogy ez az őrült hívott és Matild gyönyörű zöld aurájáról hadovált. Úgy tűnt, beleesett az unokahúgomba, mint ló a gödörbe. Nekem viszont valahogy bűzlött ez a nagy szerelem és nemcsak a pacsuli miatt!
Tódikám is mondta, hogy ennek a fazonnak csak egy igazi szerelme van: a pénz. Ehhez képest ki kellett hirdetnem az ostromállapotot, és a tejesember meg a postás is csak jelszóval közelíthette meg a bejáratot.
De Szilárd nem adta fel, és amikor már kikapcsoltam a telefont, a mobilt, a netet, a műholdvevőt, a kapucsengőt és minden létező ki- és bejáratot lezártam, ez a szédült aurakukkoló a kéményen keresztül próbálkozott, pedig az nem az ő szakterülete, meg a szezonja se most van. De nem tudta a balga, hogy a kürtőben rács van, pont az ilyen idióták miatt, úgyhogy több mint 12 óra hosszat dekkolt a kéményben, ég és föld között, mint Mohamed koporsója.
Felőlem ítéletnapjáig ott is maradhatott volna, de a neszezése idegesítette Winstont, a pacsuliszagtól meg kezdett hányingerem lenni, ezért elhatároztam, hogy kiengedem.
Először egy nagy tüzet akartam rakni a kandallóba, hogy a felszálló meleg levegő és a huzat vigye ki, de aztán mégis a katasztrófavédelmiseket hívtam, akik egy daruval emelték ki Szilárdot a kéményből. Rettenetesen boldog volt és örömében az egész cechet ő állta -igaz, megfenyegettem, hogy ha nem teszi, feljelentem birtokháborításért.
Azt hittem ennyi volt...de tévedtem! Szilárd másnap ejtőernyővel esett be a konyhakertembe és letaposott egy csomó nadragulyát meg beléndeket. Iszonyú ideges lettem, és mivel ekkora görénységre nem találtam szavakat, felháborodásomat kapanyéllel fejeztem ki. Kapanyéllel roppant ékesszóló vagyok! Szilárd több nyolc napon túl gyógyuló sérülést szerzett, de nem mert feljelenteni, mert tudta, hogy megátkozom, aztán leshet mint a luki nyúl!
Azt hittem, most már leszállt rólam...Francokat! Tankkal döngetett végig az utcánkon ez a címeres barom! Szerencsére a rendőrök meg a kommandósok a nyomában voltak és lekapcsolták, mielőtt a lövegtornya becélozta volna a konyhaablakot. Olyan akciójelenetnek voltam szemtanúja a pincéből, hogy Dezső unokaöcsém se tudott volna jobbat rendezni! Ráadásul a polgármester beperelte a Szilárdot, aki most kénytelen lesz az egész utcát a saját pénzén aszfaltoztatni.
De ez az őrült még ekkor sem adta fel! Megállt a kertben, és közölte velem, hogy ha nem vagyok hajlandó segíteni neki, akkor itt, helyben felgyújtja magát. Hozott is két bazi nagy marmonkannát a hatás kedvéért. Mondtam neki, hogy felőlem gyújtogathatja magát, de ha kárt tesz a rózsabokraimban, akkor jaj neki. Meg úgyis régen volt már Álbijónban boszorkányégetés, nyugodtan folytassa csak saját magán, önkiszolgáló üzemmódban, ezt a szép, régi hagyományt. Gyufát is adok, ha netán nincs neki!
Erre összeroskadt és zokogni kezdett...hogy a Matildkának milyen gyönyörű zöld aurája van, meg mégis csak a híres rendező nővére, a Stuart ház leszármazottja...meg, hogy milyen jó lenne, ha a Matildka beszállna némi tőkével az aurabizniszbe...
Behívtam a házba, mielőtt a szomszédok rám küldték volna a bulvártévét. Elmagyaráztam neki, hogy Matildnál semmi esélye...de ha hajlandó némi anyagi áldozatra, szívesen keverek számára egy szerelmi bájitalt. Felcsillant a szeme, és nyomban kicsengetett 5000 fontot a költségekre.
A másik 5000 az átvételnél esedékes. Boldogan elrohant, én pedig munkához láttam.
Nem tartott sokáig a hozzávalók összeszedése, csak egy különleges adalék okozott némi gondot, de Freddy, az utca végén dolgozó meleg fodrászgyerek egy tégely fickósító kenőcs ellenében kisegített. A kész bájitalt két csinos üvegcsébe töltöttem.
Szilárd pontosan érkezett az itókáért és vigyorogva fizetett. Elmagyaráztam neki, hogy az egyik üvegből neki kell kiinnia a folyadékot. A másikat majd én megitatom Matilddal és boldogan élnek míg meg nem halnak. Szilárd örömkönnyekkel a szemében gurította le a kotyvalékomat, aztán egyet böffentett, kettőt csuklott, adott két puszit, hálálkodott még egy sort, majd távozott, de előtte még hosszasan megszemlélte magát az előszobai tükörben...A másik üveg tartalmát lehúztam a vécén.
Szilárdról azóta csak egyszer hallottam. A Freddy gyerek mesélte a fűszeresnél, hogy feladta az aurabizniszt, a Soho egyik melegbárjában énekel szőke parókában és élettársi kapcsolatot létesített a bár egyik kidobóemberével.
Matildkám úgyse lehetett volna boldog egy ilyen emberrel, akit csak a zöld aurája, a származása meg a pénze érdekelt. Úgyhogy, nem is fogja megtudni, hogy mitől menekült meg...
lászt csevej