Álbijon, te cudar hon! Mennyivel derűsebb hajléka a léleknek Húngárija, a lágy lankáival, a te kies tájaidnál! - Na, nem tudom, mi szállt meg, drága magyari testvéreim de ma épp’ ez a kis frázis-igazgyöngy ütötte fel fejét bensőmben, gondoltam csöppnyi ajándékként átnyújtom! Az Asszonyt ( én a Maddie-t már amíg el nem borít a demencia, így híjjom) viszonylag rég láttam, van annak tán’ fél napja is. Ez, mondjuk erős elvonási tüneteket okozott, így gondoltam, kompenzálok: elmegyek és bevásárolok, szép holmikat az én kis családomnak. Beugrottam számtalan üzletbe, midőn az egyikben bóklászván, ismerős nevetés ütötte meg fülem. Odatekintek, hát kit látok?? Az én szívem közepe, az Asszony kedélyesen csivitel mint egy nádi rigó, nem is bírtam megállni, hogy nyakába ne ugorjak:
-Asszony, nem tudtam, mi hiányzik a mai napi emésztésemhez, baszod! Már tudom, a te látványod, te varangyarcú, fossal töltött szafaládé! Mi a büdös faszomat gabalyodsz már ezzel a két nyomorék buzoiddal, mint egy kibaszott homoki laokon-csoport?!! Hát ha így folytatod, baszdmeg, ide a szaros buzi üzlet közepére kell egy klozetot beépíteni, mer’ aki meglát, egyből telefossa a fajanszot! Olyan fertelmetesen ronda vagy, te szarmágnes, hogy ijedtemben elereszt a végbelem, ha meglátlak! Bár, igaz, ami igaz, az okádhatnék is kerülget…
Az Asszony felpattant az egyik snájdig úriember öléből és nyakamba ugrott. Csókolt, ahol ér, hisz oly régen nem érinthetett, fájdalmat okozott neki a hiányom…
-Mit ugatsz, Gáj, baszod?!! Ki merted nyitni a retkes, ótvaras pofádat??! A Doménikóval meg a Stéfánóval mi barátkozunk, de te azt se tudod, az mit is jelent, te impotens, mizantróp faszsüveg!!
Ebbe a megszentelt és áldott pillanatba barmolt kissé bele az egyik, erősen tar úriember, ki szólásra jelentkezett, miközben szerényen, kedvesen integetett felém:
-Már elnézést, nem tudom, ki a fene ön, Uram, de a Maddie egy unicum! Az összes szóba jöhető nő közül; akit mi ketten gyönyörűnek találunk, ő a non plusz ultra, szexuálisan roppant izgató, és tulajdonképpen, azon gondolkodunk most, hogy ezt legalább szavakkal fokozni kéne még…
Ekkor úgy éreztem nekem is ismerkedni kell a szimpatikus urakkal:
-Mit vakogsz, te homoki porbafingó viagra-vipera?!!! Hozzám nyihogsz, te földszintes Tetűhotel?!! Hozzám??! Eszem megáll teljesen! A buzeránsok is leszólítgatnak már, és véleményük van, ráadásul erről a faszkoldus, bányász-átokról! Erről ugat a kis kuglifejű fasz-szoppantyű!! És nekem! Bekussolsz te is, és nem csorgatod a nyáladat a sliccemet fixírozva, meg a haverod is, azzal a brillantinozott gecifejével, mert orrotokba dugom a baszott logótokat, és jajveszékelhettek, a ’Materiölgörlt’ dajdajozva! Te meg baszod, Asszony, ne mutogasd azt a két fogadat, ami megmaradt, és ne cuppogj szopást imitálva, mer’ kiskorúak állnak a kirakat előtt, és mind frigid lesz örökre! Ha a két fasztekerő azt hazudja, nem vagy lábosarcú sátánmajom, te rögvest elhiszed???!! Azt hittem, még három agysejted, legalább a kaland kedvéért maradt, abban a hőlégballon-szerű, teliszart fejedben, baszod! De nem maradt ott, csak híg fos! Tudod, mit?!! Csináljatok itt a bót közepén egy performanszot - 'ki nyal ma mélyebbre be a lyukba!'- legyen a címe! Fizetni meg a rendezői ötletért a számlámra kell, te két napos malacürülék!!
Ezt követően dicsérve az árukészletet, kedélyesen búcsúzkodtam. A két úriember annyira megkedvelt, hogy több darabot ajándékként átnyújtott. Amit természetesen nem fogadhattam el! Egy magyar dzsentlümen nem lekenyerezhető…mindig spontánul, érdek nélkül barátkozik...
lászt csevej