Az én vadregényes második hazámról, annak is büszke olvasóiról elmélkedtem ma. A Kárpátok Oroszlánjai ők, kik minden nap öregbítik Húngárija jó hírét! Éljen a Köztársaság! Nagyszerű országunkban öröm a lét, így minden napja fergeteges énekszóval és tánccal telik, vidám és deli népemnek... Én meg itt a ködös Álbijonban éldegélek, egyetlen szerelmemmel, az Asszonnyal (Az én Madge-m) különváltunk, de ezer láthatatlan szeretetszál köt össze ma is bennünket.
Az Asszony sírva panaszkodott nekem a múltkor, mikor barátian beugrott a forgatási szünetben a stábbüfébe, ahol ejtőztünk. Teljesen összeomlott szegényke, nagyon összejött neki mostanában. Udvariasan kinyitottam az autója ajtaját, és rögvest a karomba vetette magát.
-Gáj, baszod! Hogy égetné ki a napszél azt a sunyi, pederaszta fejedet! Mit pöffeszkedsz itt, mint egy elbaszott vigéc, baszdmeg?! Letörölhetetlen, hányadék-szerű vigyor ül azon az amúgy is hirosimai katasztrófával felérő orcádon! Hogy roggyannál már meg, te potrohos levéltetű! Ne kapdossál a kocsiajtóm után, mer’ rácsukom a farkadra, oszt vonyítasz, mint a hiéna, ha meglátja a bódimargót, te ürülék-fetisiszta! Kárörvendeni akarsz, te eszkortgörény?! Mert szánalmas figyelem-felkeltési hadjáratod közepette, elvetted a buzi sofőrömet?! Fogadok, azóta a hátsó ülésen teszteli a segged szakítószilárdságát, eltaláltam, mi?! Tódulj az utambó’, csak azt akartam, hogy tudd, azt a szarcsimbókot amúgy is kirúgtam volna, mert lopta a banánt a konyháról!
A banánlopást- mint új információt- döbbent rökönnyel dolgoztam fel! Ezt a bűntényt még csak nem is neszeltem eleddig. Együtt érzően karoltam át az Asszony gyönge vállát, és nyugtatni próbáltam…
-Mit ugatsz, te itt nekem, Asszony?!! Te klimaxos penészbogár?!!!! Nem él ebben az Univerzumban hozzád hasonlóan retardált, cezaromán molylepke, baszod! Hát az őseim forognak a sírjukban, hogy veled egyáltalán beszéltem és még mást is! Az csak azé’ fordulhatott elő, mer’ a kabbalistáid leszedáltak, azé’ sikerülhetett, 3x a házasságunk alatt megerőszakolnod! Egyébként a mi vereckei sejtszerkezetünk nem keveredik a Május1. Ruhagyár selejtáru részlegével! A sofőrrel hozakodsz elő, te buzeráns modellek Teréz Anyája??! Folyvást a tökeit nyomorgattad, és a fülébe köpdöstél vezetés közben annak a szerencsétlen Montynak, jó hogy lefalcolt tőled! Három pszichológus foglalkozik azóta vele, mert nem mer’ hugyozni, nehogy az előkapott faszára vessed magadat a sarokból kiugorva, mint egy éhező etióp menekült! Sikoltozik, ha törpekutyát lát az útszélen, mer’ összetéveszti veled, és aszonta' attól fél, egy rotációs kapával üldözőbe veszed! Egy diktátor vagy baszod, a kertészt mániákusan Göbbelsznek szólítod, bár Joshibarátnak 'híjják, és ami a legbetegebb: mindenki négykor kell, hogy három órát edzen veled, miközben végtelenítve hallgatod a romantikot, csak azé’ mer’ neked krónikus kétoldali faszhiányod van!!! Na, takarodjál haza, de rögtön, mer’ seggedbe mártom a nájkimat, oszt az orrodon vérzel el!
Még veregettem egy kicsit a zokogó Asszony vállait, mert a könnyem kicsordult a bánatos sora miatt, de aztán zokogva elbúcsúztunk, mert még nehéz fél óra várt rám…
A Montyt ki kellett vakarni a tojtojvécéből, ahová fejjel előre bevetette magát, amikor meglátta az Asszony autóját.
lászt csevej