Kedves magyarok. Ti mind. Ott a monitor mögött ülve. Igen, te is. Nem érdekel, milyen a nemzeti identitásod! Ha ezt olvasod, magyar vagy. Ahogy mifelénk mondanák (konkrétan a Dezső): sumér a végtelenségig. Az utolsó leheletig.
A személyikultuszt, amit Ron Hubbard és Sztálin után a Dezső is meghirdetett majd egy éve, ma a pattanásig fokozzuk. Csak olyan zene jöhet szóba szórakoztatásul - nyilván ha nincs éppen történtet - ami valamilyen módon rólunk szól. Mondjuk itt a Dezsőre kell gondolni. Elsősorban. Ugyebár. De én is örülnék egy szép, szívettépő, romantikus nótának. Ha tudtok ilyet, küldjetek. Valahogy. Legyetek kreatívak. Azért vagytok. Ezt nem én gondolom így, csak a Dezső. Én azt gondolom, hogy a szerelemért, ugye. Azért létezünk mind. A romantica. Csak az viszi előrébb a világot. De a Dezső ilyen...hmm...pragmatista fajta. Na mindegy.
Következzék a személyikultusz újabb, eklatáns példája, mert mindig a magunk éltetése a legfinobabb falat.
(Egy bájos, ratyifiú énekel - Dezsőnek ehhez jó szeme van, és ő mondta)
lászt csevej