Kedveseim! Újabb levelet kaptunk, amit nektek kell megválaszolni. Az írás szerzője, nem feltétlenül a szerelem általunk értelmezett témakörében nyilvánult meg, de mivel megtisztelt soraival, és tőlünk kért tanácsot, hát kiterjesztjük a rovat hatáskörét rá is. Tájgervúdsz Tibi, az esztergomi romatelepről küldte levelét, és bár erősen tartja magát, látszik, hogy gyötrik a gondok. Segítsünk neki, mert ő is honfitársunk, magyarnak vallja magát, és ez a legfontosabb a mai világban.
Háj Lali!
Tök állat a honlapod vagy mid! Te figyelj, nekem nincs akkora nagy drekkem, mint ezeknek a lúzereknek, akik itt sírnak-rínak neked állandóan, de azért kíváncsi vagyok rád, meg a többire, hogy mit vakogtok vissza, csak azért gondoltam, hogy két szót vetek. Esztergomi csávó vagyok, a telepről, itt szoktam néha nyomulni, de mivel sportolgatok, szanaszét a világban szlesseltem már. Nem dicsekedni akarok érted, csak mondom, hogy sokat láttam, engem nem lehet meglepni. Még odakinn is nyomtam, meg bandáztam egy ideig, a nyugati-parton, a tizenegyesek bandájában,’ leopárd’ néven, de ez kurvára nem publik baszki! Úgyhogy doszta, hagyjuk is... Szal’ az a stájsz, hogy most belekerültem a lekvárba, mert van egy-két bérnőstény, amolyan rúdugró senki - biztos te is megfordultál egy-kettőben - nem is díszítem itt neked, szal’ pofáznak a médijáknak, amíg a zsákon nem húzzák fel a zipzárt nekik. Az is közel van, mert kezd elegem lenni, kibaszott mód. Bocs, nem akarok neked itt bajt, visszafogom magam. Nem vágom, életedbe sportoltál-e valamit Lali? Mondjuk, nem úgy festesz, de attól még lehet persze, ez most nem beszólás, csak látom én. Eléggé értek hozzá, leveszem az ilyesmit. Ha kokszoltál, akkor inkább ne is válaszolj, megvetjük az ilyesmit, baszdmeg, az nem ember, aki az a szart tolja. Az féreg! ...Bocs, elkalandoztam.
Tibi tele volt tervekkel, mielőtt jöttek a médiják
Ott hagytam el, hogy ezeknek a képmutató faszcibálóknak, (óh bassza meg, már megint), szal’ az amcsiknak játszani kell az eszed, mert lúzerként végzed az utcán hátadban egy ólomtárral, lábadon a cetlivel. Kibaszott színház az egész mindenség itt, nekem elhiheted. Még episzkopális baromkodásra is jártam, meg énekeltem a kórusban nekik, hadd örüljön az az álszent bigott fejük! Rögtön dőlt is a lóvé, lapátoltuk az udvaron a spanokkal, közbe meg röhögtünk kegyetlenül, ennyi barmot, baszki. Már bocs... Egy árja picsát elvettem, sötétben baszik az ilyen, a takaró alatt, (nem gáz hogy leírtam remélem, mert igaz) biztos vágod, te is ismered a fajtáját. Minden flottul muzsikált, mint az atomreaktor. Néha hazajártam kicsit vadulni a telepre, de semmi durva, két csemegeboltot toltunk fel, azt is csak szenvedélyből, meg hogy ne essek ki a gyakorlatból, amúgy meg punnyadás ezerrel. Jöttek a meghátcsajok, na azok mindig jönnek, de ezt is unja egy idő után az ember. Most mondd meg, mi újat lehet még csinálni velük? Az összes lukát telepakoltam az egyiknek, hát nem lett szebb úgy se. Ezek után, mi a lófasznak erőltessem meg magam? Már rutin az egész... Komolyan elment a kedvem tőle.
Tibi meg az egyik meghát csaj. Azt nem tudjuk, ő-e az, amelyiket kredencnek nézte
Meg amúgy is az állatokat jobban bírom. Most látom, hogy megomlottál, pedig nem kéne, Lali. Nagyon nem kéne! Csak gondold végig egyszer! Egy: nem pofáznak vissza, kettő: nem pofáznak a médijáknak, három: nem menstruálnak, négy: nem lehet felcsinálni őket, öt: akkor állnak a rendelkezésedre, amikor akarod, sose fáj a fejük. Hagyjuk, látom, hogy beszari, jaszkari fajta árja vagy te is. Mindegy, az a drekk, hogy a kornspiccmászók, a ribancok na, több lóvét akartak, és elkezdtek ugatni. Szanaszét a médijáknak. Mesedélutánokat tartottak, a lóvécsapot meg a puhapöcsű jenkik elzárták rögvest. Akkor már hiába lavíroztam, mert, hogy én egy ócska beteg vagyok - ilyeneket köptek - meg hogy menjek rehabra! Mintha függős lennék én!! ÉN! Baszd meg! Soha életemben nem kokszoltam! A dugástól mióta lesz függő az ember?! Semmióta! Ezek találták ki a médijákban, mert az egyikük, egy hülye buzi rám akart mászni, én meg nem vagyok abberált, baszdmeg! Jóhogy lelöktem magamról! Felfordul a gyomrom, ha csak rágondolok! Ilyen emberek vannak! Okádék! Vágod te is, nem? Ez a homok van a gépezetben! Ezért vadultak be a ribancok, aztán meg a többi médiják, mert ez a kopter buznyák adta alájuk a lovat! Pedig még bőgtem is nekik egy sort, (egy félüveg műkönnyet kellett suttyomba’ beledőtenem a szemembe, azóta is be van gyulladva, rohadnának meg) mert érzelgős sajtképű bagázs ez, de semmi. Lóvé nyista, hazatoloncoltak Esztergomba. A frigid árja picsa hisztériázik, és az összekapart stekszre rávetette magát…, majd a lófaszt lesz az övé! Azt várhatja! Eh... el vagyok keseredve Lalikám. Az a kurva nagy helyzet. Tegnap lövöldöztünk a bratyóékkal a telepen csak úgy poénra, hátha visszajön a fless, de semmi. Meg vagyunk itt mind keseredve teljesen. Már csak az vígasztal, hogy az állatokat nem tudják a szemetek, (mondtam, hogy az állatok a legjobbak, nem ugatnak a médijának) de amúgy semmi remény. Vissza kéne mászni a pixisbe... Az amiknál a mézesbödönbe, vagy valami. Valami történés kéne, mert már depresszijóm, vagy mim lesz itt a végére. Nincs melóm, én meg ezt nem komálom. Mindig nyüzsögtem, nem vagyok ez a munkanélküli-segélyes fajta, pedig lehetnék. Szal’ ha tudsz valamit, lökjed már Lali, hogy mi legyen? Nyomjam megint a bandában? De kiöregedtünk mi már a spanokkal a gyerekeskedéből, az a baj. Vagy menjek el a vadasparkba vadőrnek? Vagy mi a bánatot csináljak már?
lászt csevej