Drága véreim, pusztákon vágtázó sumérok leszármazói! Egyedülálló nép vagyunk, a sumér-szittya-magyar rokonság cáfolhatatlan bizonyítékai - vivát! Egy perce forduljunk most magunkba, és csöndben örüljünk e ténynek, na és persze a Kárpát-medence fortélyos megkaparintásának...
Jó, rendben, akkor most rátérek a bejelentkezésem apropójára:
Gondolom örültök, hogy végül is az én drága barátom, az a görény papucs...izé a Lajosom itt maradt, ezt nagy-nagy megnyugvással vettétek tudomásul. Amúgy én is így voltam vele, bár a péklapátnyéltől bütykös lett a nagyujjam, annyit csapkodtam a seggét, amíg észhez tért. Na, most a Tódort már nem is említeném, mer minek.
Holnap, (azaz ma) beszámolok kalandjaimról, de előtte a fejlemények ismertetése:
Álruhában, mint dicső, és vitéz Mátyás királyunk a szent honba, Húngárijába látogattam, egyrészt mert filmötleteket keresek - most, hogy a buzi Holmszos mozim kasszasiker lett, ugye, újabb vizekre kell eveznem, ezt igazán megérthetitek - másrészt meg itt az ideje, hogy népemmel vegyüljek, és közelebbi kapcsolatot teremtsek az én véreimmel, a melegszívű testvéreimmel a nagyszerű Anyaországban.
Már az Óperabálra ideruccantunk a Lajosommal, és akkor eldöntöttük, ezt hosszabb túra keretében megismételjük. Csak remélni meri kicsiny szívem, hogy az Asszony is velünk tart...Vagy legalább egy kis welneszre beugrik azzal a bájos Jézuskájával - * hogy verné bele a faszát a devla * - és együtt örülhetünk a méltán híres magyari vendégszeretetnek.
Na, szóval innen jelentkezem eztán történetekkel, Bjúdapestról, a drága Székesfővárosból, veletek sírva - veletek vigadva.
Vivát!
Kis hamvas kezeiteket csókolom, jövök!
lászt csevej