Drága ősmagyarok, pannonvitézek!
Ma a rohadt cecelégy végigcsípte az egész blogíró bagázst, két másodperc választ el engem speciel a kómától, annyira dög vagyok. De mivel ez kiábrándító, és én nektek nem okoznék ilyen ábrándulást, mondjuk azt, hogy vis major jött közbe, így ma nem tudtok megismerkedni legújabb és legzsengébb szerzőnkkel, na meg a Lajos is késlekedik. Szerintem berúgott, mostanában iszik - de ezt csak úgy négyszemközt mondom. Valószínűleg a készülő romantica-csenel rovatunk tette be neki a kaput, mer' nem bírja a folyóként vágtató érzelmek áradatát, attól készült ki ennyire.
Klajudia az én válamon bőgött tegnapelőtt is a vedelése miatt, ha nem idegenkednék az árja vérkeveredéstől - a szittya-nomád őseim fix, hogy a pogánysírban ventillálnának, ha megtudnák - na meg a kiálló kapafogaktól, már megvígasztaltam volna, bár megjegyzem, elég vértelen egy fehércseléd... szóval, kell hozzá azé' egy jó adag elszántság.
Meg aztán az Asszony is ki tudja, hogy tolerálná a germán nyelvrokonságot - ugye. Nála ezt nehéz eldönteni, mer' lehet, az örömbe' permanensen a mejjét mutogatná, de az is megeshet, hogy megint Malawi teljes lakosságát rémísztgetné bánatában, mert odáig szaladna, hogy egy kis shoppinggal kárpótolja magát.
Szóval türelem véreim, ne dőljetek a rituális kardba még bele, majdcsak felébredünk és kipihenjük magunkat, akkor özönlenek a sztorik, arra akár már most arzénozhatjátok a tejbegrízt!
lászt csevej