Drága kedves, kitartó, felettébb hősies, és érthetetlen módon 40 és 80 közötti olvasói létszámban a blogdöglődés alatt is jelen lévő, magyari honfitársaim! (Sőt, van, amikor 130, ki érti ezt - mondd má', baszod?!)
Ti, akik vitézül álltatok a vártán, és félábon egyensúlyozva kibírtátok a kómát - ti mindent megérdemeltek! A kis fehér és manikűrözött kacsótokat csókolom - akkor is, ha alant nem kis habfehérségű mejjekben folytatódik az a deli, világszép corpus!
Vannak itt Álbijonban változások, de majdand beszámolok róla, ne aggodalmaskodjatok, ti szanaszét lesztek tájékoztatva - azt garantálom.
Előljárójában annyit, hogy családi dögvész tizedelt, RIP-pet ordítsunk fennhangon, mert az Aranka megpusztult - hogy elegáns és aptudét legyek - na meg az Asszony is már válogatás nélkül összeszűri a levest bárkivel, hogy állna belé a...öhhm, szóval fájó szívvel konstatálom nyilván eme tényt, pláne a látensen homorék Dzsordzsit, na azt nagyon... Bár imádom még a lába nyomát is. Mármint az Asszonynak, ugye...
Másrészt meg annyira nem buktam meg a Holmszos filmemmel, hogy siker lett, ezt a Rabörtdanunidzsuniorral beszíva, a slagot egymás seggibe dugdosva, ijedten vettük tudomásul. Ő azóta is píárhaverom, bár nem sokat beszélünk, lévén, hogy az agya kilencvenkilenc és fél százalékát szétheroinozta, és inkább csak joviálisan a nyálát folyatja ha kérdezem. Azt viszont kétségtelenül nagyon lojálisan teszi, csak a rohadt slagról kéne már leszoktatni végre...
Szóval kiáltsatok egy nagy-nagy vivátot szittya, dicső testvéreim! Megint élünk, virulunk - már aki, persze - és csudálatosan, veriexkluzívan be is számolunk majd az Anyaföld Óperabáljáról, élő egyenes adásban, percről-percre, ahogy dukál!
Jeee.
Várjátok, mi?
Nah, reméljetek bőszen, mert aki remél, annak a seggében a slag..izé... az nagyon-nagyon fajinat fog 'lepődni.
Csókollak benneteket, ti hősök!
lászt csevej