Eszem a kis piros, benti cipőtöket! Nem egy leányvécé amit itt levágtok, basszátok meg! Még mindig csomózzátok a szarra a masnit, megmihálylok, ha csak végig olvasom! De nem olvasom - úgyhogy lazuljatok!
Ja fogom, a Lalinál.
Na zajlott, a semmi rendesen, mióta nem csipogtunk. A Benővel kiszlesseltünk Rió de Bugyberekre, ahol a Kravács néhány balkörműt trenírozgat a kovbojkodásra, amikor ráérek, vinnyogok is rajta rendesen Meg a macájával valami optikai bónusszal –bár ezt ő terjeszti – dúlják a múrokat. Kádas az a lóresz kekk, caplizik a japóktól, őt letettük a jégre, hadd hűljön, nem nyert lásztminitet, maradt a senkifaszán, a Mutternál.
Befutunk, mit látok? Egy rakat fospinty földagyú klintísztvúdosat mímel, davajgitárral lövik a semmit. Nah, kisírjuk magunkat, a Benővel a kókányolásukon, és elmegyünk kutatni a Kravácsot.
Bedzsalunk a bazi lakkandiba, ott henyél a kirakatpina a fotőjben. Ránézek - röhintés. Baszott japó plasztikgésa, elbotlik a tamponmadzagban, olyan mély. Akkor búbolnám, ha beállt az agyhalál, és hatszáz dlegec boszozoku kiskéssel faragna, miközben a jagellók a nyomomban. Akkor már minden mindegy. Mellette meg ott bobizik az a nagyüzemi szartartály, a Lali barnanyelvűje, egy dücskő bratanki, valami Vislewsky cigánynevű budibogár. Ránézésre hatos Seggfejfaktor…
Rápislákolok a Benőre: - baszki, vattafák, ez is fájiintos! Jó helyre toltál be engemet, agyfaszt kapok mindjá’ ezek a te ótputjaid? !
Erre csacsocsásra a BN nőstény unottan felpillant, végigmér, és úgy néz ránk, mint a lőtt medvére. A dzsunga polák meg a vókitókiba köpdös, amíg fel nem rúgom, mint a pöttyös labdát. Beslampog egy fertáj után a Lali, addig támasztjuk a falat. Ránézek, szemem, a plafonom. Az egzotik gánytól nem látod az embát. A csontok meg a pitonminta beteríti azt a lombrágó egyszálbelét, csoda, hogy nem taflázik el benne. Nem fogom, hogy ez a görényzsírozás minek, de baszottul parasztpléboj az antréja tőle. Na, persze a japó gésa sem a kolomp-divatot követi, ahogy elnézegettem. Valami toportyánszőrben mereszti a valagát. Júniusban.
Befonom a szemöldököm a bandától, olyan drekk! A Benő viszi a szlesst, nyomja, hogy mi van a mátrix mögött, minek jöttünk ünnepségbe. Én meg a csatamacát fixírozom, mert állítom, ez rámhörgött. Egyfolytában a faszcsigáz, de nálam hiába. A Lali a mese végére majdnem bealszik, mint Harun-al Rashid, pedig a Benő elég debla lenne Seherezádénak, bár azzal a csiklófaszával elmehetne, rég mondom. A Kravács hümmög, a bérlihegője a polák, meg a ládát ropogtatja megint, mert egy borotvával játszadozik, miközben a pofát vagdos, meg a cserpákját húzogatja. Amíg oda nem köpöm, hogy nem itt kéne a kályhacsövet dudálnia, mert felhangolom. Akkor befejezi a nép-élményeztetést, és kifarol. A Lali átveszi a stafétát és elkezdi tanítani a népet, hogy óvatjával járkáljunk a sűrűben, mert ezt a melót cisszre kell megtervezni, meg különben a fekvőnyolcasban találjuk magunkat, vagy kapaszkodhatunk a lefolyóba. Ekkor belőle is kiábrándulok, bár eddig se volt wanted nálam. Na, most akkor ugasson, olyat ami újdonság, mert a cserebogarak hallhatatlansága meg a VPS-e nem érdekel. Állítom, megpekken ettől, de legalább előáll a farbával. Van neki egy öreg csiligása, egy padlókacoló kopter fasz, aki az Arkó, a rohadt ojabun hájtekfészek terveit összefirkálta. Na, azzal fel kell újítani a druzsbát, addig mi szinyeljünk, utána megrajzoljuk a történetet, de húzzuk meg magunkat, mert ha eltoccsantjuk, mehetünk a sátorozni újrafeldolgozva.
Nem állt belém a villám a Lalitól, a korrekciós poláktól, na meg a rúdugró faszprés culájától, még hazafelé dzsalva is köptem a Benőnek, hogy ez a Lali egy flájer egonulla, zaccos az egész, ezekkel nem risztelek, de ő nagyon hiszi a katekizmust, hát legyen….
Legfeljebb ha nem tetszik, betakarom mint Moszkvát a hó…
lászt csevej