Néha komolyan azt hiszem, hogy az egész rang és címkórban szenvedő álarisztokrata bagázs fingani se tud nélkülem! Akármi van, rögtön indul a vonyítás, hogy: Aranka néni segíts!!! Bezzeg mikor nekem lenne szükségem segítségre, sehol sincsenek...és az még a jobbik eset.
Na, mindegy, végül is azért ír az ember lánya naplót, hogy panaszkodjon...
De mi lenne velem nélkülük, hiszen mégiscsak ők a családom?! Remek kísérleti alanyként szolgálnak különféle bájitalaim, kenőcseim és hasonló fiszfaszságaim számára... Ám a pártatlan és objektív tesztelés érdekében ezt nem szoktam velük közölni...
A minap Jolán sógornőmet láttam vendégül teára. Láttam rajta, hogy valami nagyon nyomja a szívét, de úgy gondoltam, jobb ha megvárom, amíg ő maga böki ki, hogy mi baja.
Fészkelődött, plafont bámult, sóhajtozott, végül kinyögte, hogy kéne neki valami, ami a Bélus sógor lankadt szerszámába egy kis életet lehel...
A dolog egyáltalán nem lepett meg.
A sógorék nemi élete közmondásos erre mifelénk a Senkilanden. Ha egy párocska sokáig és hangosan szeretkezik, nálunk azt mondják a népek:...Na, basznak, mint a Gájricsiék!
Legénykorában a Bélus volt az ügyeletes amorózódzsigolókaszanova...képes volt egy óra alatt bármilyen nőnemű egyedet befűzni és gerincre vágni...igaz, a Jolánt is kiröhögték a faluban a fehér esküvői ruháért, meg a mirtuszkoszorúért. Persze csak stikában, terhesen állítólag nagyon goromba volt.
Az idő vasfoga azonban jócskán megrágta Bélus libidóját is. Ezen kellett volna nekem segíteni. Előszedtem hát a féltve őrzött családi receptet és két óra alatt kevertem a Jolánnak egy fickósító kenőcsöt. Tégelyem nem lévén, egy Ráma margarinos dobozba pakoltam a cuccot, azzal a javaslattal, hogy minden este lefekvés előtt egy fél órával kenje be a berozsdált szerszámot.
Jolán kitépte a kezemből a dobozt és köszönés nélkül elviharzott.
Azzal persze nem vesződött, hogy referenciát adjon. Igaz nem is kellett: a látvány magáért beszélt. Jolán csillogó szemmel, ringó csípővel grasszált a faluban fel-alá. Az ingyenreklám értékéből csak a divatjamúlt, naftalinszagú cuccai, a lyukas neccharisnya, meg a csámpásra taposott magas sarkú cipő vont le egy keveset. Szerencsére a szájára se tett lakatot, így hamarosan megsokszorozódott a kereslet a kenőcs iránt. Jolán is gyakran megjelent utánpótlásért az üres dobozzal. Túl gyakran....
Ám az egyik este zokogva jött. Közölte, hogy ő már nem bírja. Elege van a napi 18 numerából! Meg a Bélusból! Meg az egész világból! Elválik!!! Rajtakapta a Bélust a szomszéd Rózsival a pajtában...!
Megállt bennem az ütő! Napi 18 numera mellett még félre is kefél a vén salabakter?!
Ezt a csudát nekem is látnom kellett! Karonfogtam a Jolánt és hazaráncigáltam, noha erősen tiltakozott. Bár ne tettem volna! Házukban még a megszokottnál is nagyobb rendetlenség fogadott... A mosatlan edények meg a pornyuszik eddig is az alapfelszereléshez tartoztak, de a szétszórt, szakadt ruhadarabok a rájuk száradt fehéres foltokkal csatatérré változtatták az eddig sem túl meghitt otthont.
A ház ura talpig harci díszben jött elénk, ugyanis egy fél pár zoknin kívül semmit sem viselt. Leszámítva a bőrén található különféle színű és eredetű foltokat. Egyetlen pillantást tudtam még vetni a csőre töltött fegyverére.
Aztán elszabadult a pokol...
Bélus el akarta kapni egy fordulóra Jolánt, de a kiabálásból hamar levettem, hogy neki tulajdonképpen mindegy, és a táncrendben az én nevem a következő! Jolán jobbra vetődött, én balra ugrottam, a sógor elhasalt középen, de elkapta a Jolán bokáját. Erőteljes rúgást kapott a szeme közé, de ez nem vette el a kedvét. Egynémely folt eredete világossá vált. Hatalmas birkózás vette kezdetét! Borultak a székek, Jolán visított, letépett ruhadarabok röpködtek. Valami nyugtató után kellett néznem, ha nem akartam epizodista lenni a Gájricsi Béla rendezte amatőr pornóban. De nem menekülhettem, mert ki kellett derítenem, mi történt?!! Mire találtam egy húsklopfolót abban a kupiban, a hangokból ítélve már a második menetnél tartottak. Diszkréten megvártam míg befejezik, aztán adtam a Bélának egy altatót a húsklopfolóval.
Erre az a némber sógornőm nekem esett, hogy minek ütöm bele az orrom az életükbe! Elkapott a harci ideg és lekevertem neki egyet visszakézből! Ájultan hanyatlott a sógor mellé...
Tudtam, hogy valamit mahináltak a kenőcsömmel, ezért keresni kezdtem a Ramás dobozt. A hűtőben és a spájzban nem volt... A gyógyszeres szekrényben sem. Rossz érzésem támadt... Végül a nappaliban leltem rá egy tálcán, néhány kenyérhéj, paprikacsutka és hagymaszár, valamint egy tucat szexlap társaságában.
Megzabálta ez a barom! Istenem!!!
Gyorsan hazarohantam és összepakoltam pár dolgot. Mire a két leamortizált, túlkoros pornósztár magához tért, már vissza is értem.
Bélát bekötöztem és megitattam ricinussal. Jolán kapott egy tripla kávét konyakkal. Meg egy porszívót, hogy takarítson ki. Nagyjából a felénél tartott, mikor a ricinus hatni kezdett, de a sógor még kába volt az altatótól és nem talált be a klozetba. Pech...
A Ramás dobozt meg kicseréltem egy másikkal. Pecsenyezsír volt benne, sóval, borssal, fokhagymával és jó sok magyari erőspaprikával keverve. Fütykösre kenve kifejezetten kijózanító hatással bír...
A sógorék élete visszatért a rendes kerékvágásba. Házasélet minden másnap ti. karácsony és húsvét másnap. Csak a Rózsi néz rám vasvilla tekintettel, valahányszor összefutok vele a boltban vagy a fodrásznál. De őt aztán nagy ívben leszarom!! Kázméromat is megkörnyékezte annak idején, úgyhogy nem tud érdekelni a nyomora! Legszebb öröm a káröröm....
lászt csevej