Innen Álbijonból is magyari származásomra büszkén kiáltom én bele a nagyvilágba: éjjen, a mi kis hazánk! Az Asszonnyal, (én mán’ a Maddie-t a ravatalig így híjjom) boldog egyetértésben váltunk el, azóta is jó a viszony, mi több csodás!
A múltkor furcsa jelenetre lettem figyelmes, amikor az én édes gyermekeimért ugrottam be az Asszonyhoz. Meg is jegyeztem rögvest:
-Asszony, te gusztustalan nőimitátor! A faszomat kötözted má’ oda ezt a majom Sívát a slezslonyhoz! Mi van, baszod, már fényes nappal, a kölykök szeme láttára szado-mazóztok?! Hát nincs már benned egy szemernyi kis büszkeség sem, te förtelmes tetűorcájú némber?!!
Az Asszony éktelen örömmel fogadott, és nevetve vetette bele magát a karjaimba:
-Hogy folyna ki az a büdös beled, Gáj! A faszért állítasz be megint hívatlanul?! És a büdös lófaszt szólsz bele abba, hogy éppen mit csinálunk! Takarodjál má' haza a putri hazádba, oszt ott majmoljad a csűrdöngölőst a többi elmaradott fasszal, te vadmagyar, geciparaszt, te! A Jézusom rosszalkodott, ezért példát statuálok, eriggyé be a szobába, oszt nézd meg a wikipéldiát mi a faszom az a statuálni, mer' még a nevedet se tudod helyesen leírni, te analfabéta ungarise barom!
Erre megcsóváltam a fejemet, mert mégsem járja, hogy az Asszony ártatlan serdülőkön akar statuálni…
-Te élő nyekergő vursli, te! A faszomat statuálsz itt a három kölyök előtt! Ugyan mit csinált ez a buzifejű kis 'Szentjános'?! Azért mért kell büntetni, hogy nem áll fel a fasza tőled?! Ennyi erővel fél Európát a gvantanamói bázisra utalhatnád be, te csoffadék, húgyarcú, víziszörny!
Az Asszony erre méltóságteljesen és higgadtam emígyen válaszolt:
-Gáj baszod! Aki már nálad is ostobább, az már két buzi Holmest szerepeltet a filmjében! Azt kötözök oda a rekamiéhoz, akit akarok! Te szólsz bele, te nyomorék, Tarantinó epigon, te!?? A Jézus telefonáltgatott és visszaszólt! Még örülhet, hogy ennyivel megúszta! Amikor te csináltál ilyet, te bávatag Kvazimódó utánzat, neked előbb a seggedbe dugtam a telefont és csak utána nyomtam le a torkodon! Kussoljál, és takarodjál vissza Sálgótájányba, ott osszad az észt a helyi roma telepen, te ostoros egysejtű, páviánpöcs!
Erre megdöbbentem, mert tényleg rémlett gyönyörű múltunkból hasonló történet. A zsebemben most is volt telefon, így inkább elbúcsúztam könnyek között és hívtam az Amnesty Internationalt…mert még Krisztus sem cipelhet ekkora keresztet…
lászt csevej