Jolánka vagyok, csókollak benneteket, kedveskéim, a fijam a Dezső mondta, hogy írjak valamit, mer' már nagyon hiányzik neki, hogy röhögjön. Ez mondjuk rosszul esett nekem, de a fijam a Dezső mindég is egy nagy huncut volt, nem lehet rá haragudni, zsivány magyari vére van neki. A jányom, a Matildka szerint nem nekem való ez má', és ne hallgassak a Dezsőre, aki be akar vinni a málnásba, de mondtam neki, hogy : " Matild de buta vagyol te, hijába az a sok oskola, még nem is érik itt Álbijonban a málna, meg a bodza!". Mifelénk itt Álbijon szívében meg pláne nem, egy kis faluban éldegélünk az Urammal, a Bélával, aki heves természetű, de nagyon igazságos ember.
Na, szóval ölég fáradt vagyok má' de a fijam ragaszkodik hozzá hogy írogassak, így leírom, hogy mi esett ma meg velem. Úgy volt, hogy megetettem a Nérót, a kankuvaszt reggel, meg a malacokat, mer' sivalkodtam, aztán meg elmentem a közértbe, a Rózentálho'. Itt van a sarkon, nem nagy út, de szépen felőtöztem, felvettem a nejlonharisnyát is, meg tiszta bugyogót húztam, mer' mit lehet azt, tudni?! A Kravácsné is a Johnny zöldségesnél kapott trombózist, oszt kiderült, nem hord bugyogót, csak úgy van az otthonka alatt, mindene szabadon. Az egész falu a csudájára járt...Vót nagy rökönység, meg sápítozás... Na, jobb megelőzni a bajt, nem igaz? Szóval menegetek a bótba, amikor látom ám, hogy a Rózsikám - szomszéd barátném -erőst virgoncan integet a túlódalon, az árokpartyán. Átkijáltok néki:
-Te Rózsi, mi van má'! Ne hadonásszá' mer' a Lukasz atya asziszi ördög bút beléd, oszt majd a nyakadra járogat űzekedni!
Ez persze teccet vóna a Rózsikámnak mer' úgy van, hogy a plébános urat ölég rég kinézte már magának, a vasárnapi misén kacsingatott is rája, mint akinek a rángogat a szeme veleje, de egyelőre az a feneség van, hogy nagyon úgy fest, nem akarja az Atya az istennek se a katekizmust...Átmegyegettem hát a túlpartra, oszt mit hallok? Hát a Rózsika - aki mijóta a fijam, a Dezső filmeket rendez, ölég irigykedős lett - éktelen dicsekvébe fog. Hogy az ő jánya, a Gizi Landónba' sztyúárdesz, oszt megismerkedett valami magyari komával, aki modelleket hajkurászik a Húngárijában, oszt ki is kőtözik a kanho' mer' kapott ajudit, meg valami firfrancos ruhát, valami dóccsegabbont tőle, oszt má' a gyereket tervezgetik, mer a Feri csak őtet szereti. Na, ezt má' nem bírtam szó nélkű' megállni:
-Te Rózsi, te hantázol! Eriggyé' má', hogy venné el az a Feri a te jányodat?! Majd mehetsz utána a dubajba, vagy hová, oda járogatnak mostanába a magyari jányok, oszt ott kurválkodnak a szájukkal!
Persze erre a Rózsika felháborodott ám ezen, óbégatott rendesen, hogy az ő jánya nem olyan, meg a Feri fűt-fát ígért neki...na hiszen'! Mintha nekem az Uram nem ígért vóna meg mindent, amíg ki nem terített...De persze, csak bizongatta, hogy az ő jánya, jó firma! Az nem is engedett még a Ferinek, mer tartogattya magát, olyan féle fajta.
Mondom a Rózsikának: Rózsi, inkább vegyen a jányod egy hősugárzós mejjtartót, mer' az most nagy csuda! A Velveten az összes jány azé' epekedik! Nem látszik benne a jányod mejjinek a bimbaja, oszt a Feri tanágathattya, hogy van-e ugyan neki olyanja! Barkópás dolog az, ördöngős!! Az én vót menyem, a Maddie-ke nem hord mondjuk olyat, mer' ő szereti ha láttyák, de ő nagyon egzótikus darab, vele ne törőggyé! Ha bemelegszik a jányod, akko' megpuhul, oszt szétfolyik a mejjin a mejjtartó. Ha meg gyün a hidegfront, akkor mehet benne a hóba-fagyba, meg a diszkóvba, mer' ha akarják, se tuggyák szíven bökdösnyi benne, olyan páncélzatos lesz a mejjin!
A Rózsikát, persze minutumba' foglakoztatta erősen a mejjtartó, mer' olyan a természete, hogy mindég, de mindég flancolna, azon töri a fejét, hogy a rongyot hogyan rázza. Az Uram, a Bélus nem is nagyon szereti, mer' ideges lesz tőle, meg a szivarjától, amirő' azt terjesztyi, hogy egyenesen a Fideltő' kapja, aki meg má' rég mögmakkant, vagy nem tudom mi van véle, de én ölég rég láttam. Szóval együtt megyegettünk a bótba, a Rozentálho', aki amúgy ölég drágán méri a medvehagymát, bár a Dezső szerint azt nem is aggyák sehol se ócsón, mer eklúzív darab az!
Na, úgy van, hogy másnap meg, mentem a veteményesbe, mer' ilyenkó' tavasszal kapálgatnyi köll rendesen a ződséget, amikor látom ám, hogy a Rózsi is kint vagyon a főggyükön, oszt nagyon izzadozik. Csurgott róla a víz, mint aki az utóssókat rugdossa. Közelebb megyegettem, mer' hátha köll a segítség, mit lehessen azt tudni?! A Rózsi szuszogott rendesen meg, léhített, kérdeztem is feszt tőle:
- Mi van Rózsi, hát téged mi lelt!? Ugyan, csak nem itten kapsz má' ikfartóst nekem, a zeller közibe!
Na, akko" láttam meg, hogy a Rózsikám a hősugárzós mejjtartóban kapirgáta a fődet, erősen. Csak hát kimelegedett a zellerkapálásba, oszt beizzott a mejjin, sugárzott mint a fene, akár ezer ördög lehelettye! Úgy köllett letépdesnyi róla, mer' ráfolyt az egész feneség, utána meg odaszikkadt, oszt megdermedt. Jajj, csak úgy sivítozott amíg téptem, de csak legyütt nagy nehezen, oszt utána meg a fődön pihengettünk egy keveset...napozgattunk, mer' a Bélám gusztusosnak tanájja a megpirút bőrömet...
Láttyátok magyari jányok! Van ám tanúság is itten! Ne kapáljjatok hősugárzós mejjtartóban, és sose higgyetek a Feriknek.
lászt csevej