Szóval az Ellmekförszön …hát ő egy elég bizarr nő. Bár jelzem én kedvelem a sajátos életfelfogású nőket, mivel az Asszony (az én Maddie-m) is elég szubjektív szempontból szemléli a körötte tespedő világot, és hát hogy imádom én ezt!!
Az Elli (én csak így híjjom, mert csipáztam a Dallaszt) - szóval az Elli „magyarkórban” szenved. Amit speciel én nem csodálok, mivel aki egyszer a messze földön híres, gyönyörű magyar férfiak karjába dőlhetett, az ezt követően folyton elvonási tünetektől senyved, nincs már maradása a viszketegségtől, amíg nem talál újabb díszmagyart. Az Elli sokat olvassa a Velvetet, bár igaz a Tejben-vajban rovatot szereti, mert mindig jó tanácsokat kap az ottani kommentező honfitársaimtól, és perfekt meghatározást a divatra, amire rég vágyott, mert jó ideje nem tudta definiálni.
Szóval az Elli megtudta, a Velvetről, hogy az én összes dédszülőm magyar, erre elkezdett hívogatni. Éjjel –nappal telefonált és könyörgött. Mondjuk, én az ilyesmit jól viselem, mert az Asszony is szeret telefonálni, mindig szépen elbeszélgetünk, amikor hív, de a napi 40 telefont és a rózsacsokrokat, meg a pőre önnönmagáról és nemi szerveiről küldözgetett fotográfiákat kicsit sokalltam, igaz a jutyúbon zabálta a nép, de akkor is. Mondtam neki:
-Te figyejjé’ má’! Idefigyejjé’ má’ Elli! A faszomnak kűdesz mán’ ennyi fotógráfiját a pinádró’!! Asszed’ te vagy a Mata Hari, baszod?!! Vagy valami anatómijai különlegesség?! A keresztespók hálóján kívű’ én más újdonságot nem látok! Ezzel engem nem hatsz meg, baszod! Láttam én má ’ kabbalista, jiddisül kitetovált pinát is, mégse szaladtam neki aknavetővel, meg álló fasszal Salgótárjánynak! Idefigyejjé’ amikor hozzád beszélek, ne a faszomat fixírozd! Jó má’, hogy nem molinón hirdeted, hogy viszket a pinád, ide járogatsz mán’ a nyakamra, a mútkor a fiajamat is méregetted, pedig még alsó tagozatos, baszod! Jó van örüjjé,’hónap megkúrlak, mert a buzerásokró’ forgatott filmemmet má’ megint visszadobták’ de ha felhíjjod a stróke-ot a Velveten, hogy eldicsekeggyé’, én állítom, elkenem a szádat, mint a mútkor a Rijannának az a faszorrú majom…
Hát így eset, aztán mentünk étterembe, mert én egy végtelen dzsentlömen vagyok, legendásan jó társalgó, aki dicső, messze földön csodált magyar őseiről történelmi leckét sem által adni, egy magyaros vacsora közepette…
lászt csevej