Gájricsik Világa

Drága olvasóink! A felénk özönlő leveleitekből - amit ezúton is köszönünk - ma Émivájnó Ancsika megindító sorait választottuk. A fóti hölgy élete megbicsaklott, és a vőlegénye is elhagyta. Ahogyan a közhely mondja, ha jön a baj, jön csőstől. Bizony így van ez, sajnos. Kényszerpályára került Ancsika karrierje, és Péter, a szerelme csúnyán elbánt vele. Tanácsot kér tőlünk, hogyan lábaljon ki kátyuból, miként tegye rendbe kapcsolatát a szeretett férfival? Akit most is imád, bár soraiból a jogos szemrehányás is világosan kicseng...Tegyetek félre most mindent, drága olvasók, segítsünk Ancsikának, hogy a végső kétségbeesésében nehogy rosszul döntsön.

 

Kedves Mettyúvón Úr!

 

Nem tudom, a tegeződést megengedné-e nekem. Előrebocsátom, hogy nem a bizalmaskodás vezet, csak némileg egyszerűbbé tenné az egyoldalú társalgásunkat, ez a közvetlenebb formula. Tehát, Lajos, örömmel olvastam felhívásodat, hogy magánéleti kérdésekkel bizalommal fordulhatunk mi, olvasók felétek. Azt különösen megnyugvással konstatáltam, hogy nem a rendkívül modortalan barátod vezeti ezt a rovatot. Épp elég nagy bajban vagyok, és épp elég szennyet kellett már elviselnem ahhoz, hogy most még itt is ne ebbe botoljak! Megértem, hogy ő beteg, ahogyan olvastam is a blogismertetőben, de azért kérlek, ezt nem kéne hagynod…Amit itt művel… Bár igaz, nincs jogom beleszólni, egyszerű olvasóként, így elnézésedet is kérem. Az én gondom összetett, levélbe önteni sem egyszerű. Szerelmi bánat mellett a teljes életem romokban hever, egyetlen rossz döntés következményeként. Fóton a gyermekfaluban nőttem fel, igen szegényes körülmények között. Azonban kiváló képességeimmel, amely a tanulmányi eredményemben is megmutatkozott, kiemelkedtem kortársaim közül már akkor. Tízévesen a középiskola negyedik osztályát jártam, majd ösztöndíjjal felvettek a Lomonoszov egyetemre, amit kitüntetéssel végeztem. Atomfizikai téren 'A relativisztikus nehézion gyorsítók szerepe a nukleárisfizika jövőjében' címmel írt disszertációm révén az orosz Skobeltsyn Intézet Magfizikai Kutató részlegénél vezető kutatóként dolgoztam, és szabadidőmben a részecskefizikán túl a biofizikába is belekontárkodtam, de ezzel nem is akarlak untatni…butaságokkal nem terhellek.

 Azonban az oroszokkal egy baj van, na jó kettő. Az egyik, hogy folyton részegek, és részegen az ember kínosan teátrálissá válik, amit nem kedvelek, a másik pedig, hogy tréül fizetnek. Hogy ilyen triviálisan fejezzem ki magam. Egyik este beültünk Szerjózsához a kollégákkal a Krasnaya armija utcában lévő kisvendéglőjébe, ahol megismerkedtem egy amerikaival. Nos gondolhatod mi következik, tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot - ahogy az lenni szokott. Iszonyatos összeget ajánlott, ha váltok, és otthagyom az intézetet, beállok álpopsztárnak, az összes botrányos külsőséggel persze.

Itt rontottam el az életem, kedves Lajos. A kapzsiság bűnébe estem. Szerettem volna a kis manzárdomból egy nagyobba költözni, és párommal - akivel eddig távkapcsolatban éltünk, mivel Péternek maradnia kellett Magyarországon, mert a pénz nagy úr, és ő ott gürizett internetes újságíróként én meg itt a laborban - nagy családot terveztünk. Ahhoz pedig egzisztenciális biztonság kell, amit a mai világban nehéz megteremteni. Ez nem mentség, tudom. De beleugrottam. Innentől beindult a verkli. Bár nevezhetném rémálomnak is. Új frizura, idétlen sminkek, ruhák, botrányok. Tudod, ami ezzel együtt jár. Baromi fárasztó egyébként, ne akard megtudni, amikor éjjel kettőkor is hét sajtórabszolga fényképezi, ahogyan a kokaint szívod fel, a fenekeden át, és mindezt úgy oldd meg, hogy totál spontánnak tűnjön. Mintha nem vennéd észre, hogy ott matatnak a vakuval a seggednél, (óh bocsáss meg, ezt az undorító beszédstílust is rám erőltették, és a végén még rajtam ragad, ha így folytatom).

 

Ancsikának elege van, de nagyon

 

Mindenféle meleg amerikai csövesekkel, akiket a Szilíciumvölgyből hurcoltak el álrocksztárnak, kellett összeadnom magam, hidd el esetlenségünkben néha már egymáson röhögtünk. Bléknek, a szilicíumvölgyi programozó-matematikusnak jutott ugyan a nehezebb falat, mert falból a forgatókönyvírók a börtönjeleneteket is beleírták a sztoriba, de hidd el, nekem se volt egyszerű, hogy egy kazánmeleg emberrel imitálnom kell az oltári lamúrt, és például meztelen pancsikolnom a jéghideg tengerben, amikor moszatalergiám van gyerekkorom óta, és tüsszögőrohamokat kapok a medúzáktól! A következő epizódban - miután az anorexiás jeleneteket a sajtó menetrendszerűen megunta - jött a közhelyes mellplasztika, na és persze néha egészen „véletlenül” lecsúsztatni a felsőmet és megmutatni a medicinlabdányi szilikonokat egy-két beépített paparazzinak….a sztereotípiáktól az okos forgatókönyvíróink nem élhetnek! Annyira- de annyira untam az egészet, Lajos!

Bléken kívül senkivel nem tudtam a részecskegyorsító jövőbeni sokoldalú és beláthatatlan alkalmazási lehetőségeiről elmélkedni, és olyankor is mint a nyúlnak a bokorban, résen kellett lennünk, mert néha teljesen váratlanul és az előre egyeztetett spontán mélyinterjúkon túl is kiugrott a szoba egyik sarkából az Ómolnár Miklós és bekérdezett, hogy mi az a kvantumfizika? Hát most mit lehet erre mondani? Hogy új marihuána fajta?  Vagy a legújabb idétlen számom címe, amit valami bértollnok írt? Vagy mit válaszoljak, miközben bíztatóan, és minőséget képviselve mosolyog?

Tudom, most mire gondolsz, Lajos és teljesen jogosan gondolod! Ebbe nem kellett volna már az elején belefolynom! De Péterrel nagyon akartuk azt a kis parasztházat Érd mellett, és már meg volt beszélve, hogy az Akadémiánál kapok egy jó kis állást, ha sikerül elintéznie egy-két politikus megbuktatását, a zinternet nagyúr, ehhh…érted ugye, nem kell ragoznom?…És hát ő mindenben támogatott.  És mellettem állt. Ő igazán tudja, mivel jár ez a munka - ezt többször pajkosan a fülembe suttogta, miközben szenvedélyesen szerettük egymást a fürdőkádban - úgy gondoltam, legalább miatta nem kell aggódnom. Hát keserűen kellett csalódnom! Péter elárult engem, Lajos! Egyszerűen ellenem fordult! Egyik nap arra ébredtem, hogy nem settenkedik be a hálószobámba, nem hagy a tükrön vicces, szerelmes frázisokat, nem használja a fogkefémet, meg a mentolos hedensolderszet a kád szélén, amit csak miatta vettem, nincs üzenet, nem írt nekem százával szerelmes méleket, amíg meg nem makkan a postafiókom, - ahogy addi tette. Egyet sem ír már…semmi.

 Egyszerűen NEKI elege lett! Ezt mondta! NEKI! És elhagyott. De még ezt se mondta így, nyíltan a szemembe! Nem Lajos, hanem gyáván és sunyin hallgatott! Nem írt egy rohadt sort sem azóta! Hát ki hallott már ilyet, Lajos?! Ezért játszottam itt Liptai-Gesztesit ezzel az idióta interfészbuzival?! Már elnézést kérek! Hogy közben az, akit a páromnak gondoltam, akiért áldozatot hoztam, fogja magát és lelépjen? Egy fia sor nélkül? Még a  gatyáját is itt hagyta, mert arra is lusta volt hogy összepakoljon! A titkos rekeszben tároltuk a holmiját a fridzsider mögött: a fogyasztótablettákat, a hangulatcseppeket, egy Nietzsche kötetet, amit sose olvasott, de mindig magánál tartott, hogy intelligensebbnek látsszon, az agyonhallgatott kazettáját Balázs Palitól a rohadt fehér sirályokkal, amik  sírnak vagy mi a fenét csinálnak,  és a kedvenc tetriszét, amiben dupla pont jár már az első szinten, hogy erősítse az önbizalmát.  

És én ezekkel most mit kezdjek?! Dobjam ki? Már írtam neki, hogy térjen észhez, mert kivágom az egész hóbelevancot az ablakon, és adok a Hajdú Péternek - akinek köztudottan híresen kidolgozott kérdezési technikája van - egy olyan mélyinterjút, hogy arról kódul, mert én ott kitálalok! És akkor sajnálhatja! Elmondom, hogy csak miatta vállaltam! Miatta játszom itt már mióta az agyatlan kokós libát, miközben a negyedik Phd-mel 'A radiofarmakonok alkalmazásának sugárbiológiai aspektusairól' teljesen lemaradtam, mert egy perc időt nem hagynak ezek a rabszolgahajcsárok - most megint fake kokainozom, (a büdös életbe már, hogy még új ötletük sincsen)! És hogy utálom, hogy lábfetisiszta! Igen! Utálom a dolgait! Még az a meleg szilíciumvölgyi barom is jobbfej nála! Mert legalább nem a férfiszandálokra gerjed! Még egyszer se láttam apám nyári papucsát szagolgatni, nem úgy mint őt! Mindent elnéztem neki és ez a hála? Miatta gürcöltem és ilyet tesz velem? Lajos!  Menjek most rögtön a Frizbibe, vagy mit tanácsoltok?