Látom, megint nem írtam egy hete, de nem történt velem semmi érdekes. Amióta szegény Kázmérom megboldogult, unalmas az életem. Annyira hiányzik az én drágám...
Tegnap viszont nagy öröm ért, Tódikám hazajött!! Az én egyetlen kisfiam komoly üzletember és ritkán van ideje rám, de este a szokásos fékcsikorgás közepette állt meg a virágoskertben.
Sejtettem, hogy jönni fog, mert Winstont megint a bugyogóim között találtam meg a szekrényben. Ez a dög tényleg látja a jövőt!
Persze az én Tódikám nem azért jött, hogy nekem örömet szerezzen! Pénzt akart, mint mindig, meg, hogy lássam vendégül pár hétig az egyik üzlettársát. Az illető első ránézésre a Whitney Houstonra hasonlított...volna, ha nem lett volna akkora orra mint a bazilikakilincs. A mellei is elég furán álltak és úgy kászálódott ki a hátsó ülésről, mint aki teli szarta a nejlonharisnyáját. Amikor közelebb ért, akkor láttam, hogy ez a Kádas Larry nőnek öltözve. A miniszoknya még csak kinézett rajta valahogy, de a tophoz nem megy a szőrös has...még jó, hogy nem tűsarkú cipő volt rajta, mert bepisiltem volna a röhögéstől.
Tódikám azt akarta, hogy a Larryt bújtassam el, mert a japán üzlettársak égre-földre keresik valami félreértés miatt, a Benő meg elzavarta, mert unalmában ráhajtott a Bettykére.
Neki meg adjak gyorsan 20000 fontot egy teljes arcplasztikára, ha azt akarom, hogy vénségemre legyen látogatóm az elfekvőben!
Rossz érzéssel ugyan, de beengedtem őket a házba, Larryt még teával is megkínáltam. Tódikám nagyon ideges lett, amikor mondtam neki, hogy pénzre ne is számítson, mert az összes tartalékom ráment múltkor az óvadékjára és kajára is alig jutott. Fel kellett emelnem a fickósító kenőcs árát egy húszassal és disznózsírral kellett szaporítanom, hogy a pénzemnél legyek. Még szerencse, hogy viszik, mint a cukrot!
Tódikám egyáltalán nem volt megértő (ezt drága Kázméromtól örökölte). Elmondott mindenféle csaló, méregkeverő vén boszorkánynak, aki olyan fukar, hogy a saját szarát is megenné, ha nem lenne büdös. Nem értem, hogy ennyi ésszel hogyan lehet Tódikám üzletember?! Ha a szarom nem lenne büdös, már régen azzal szaporítanám a fickósító kenőcsöt!
Amikor Tódikám ilyen ideges, csak egyféle módon lehet megnyugtatni, úgyhogy adtam neki egy nagy pofont. Az én drága gyerekemnek gyorsabb az esze, mint a reflexei. A pofontól nekiesett az ebédlő falának, a rázkódástól pedig leesett a Jolánka sógornőmtől nászajándékba kapott kakukkos óra. Egyenesen Tódikám fejére. Sokára tért magához, de erősen tiltakozott a kórházba szállítás ellen, így nekem kellett bekötözni. Szerencsére volt itthon elég kötszer, így Tódikámnak most nincs szüksége arra, hogy műtétileg legyen felismerhetetlen.
Napszemüvegben pont úgy néz ki, mint a filmbéli láthatatlan ember. Ha elváltoztatja a hangját még én se ismerem meg!
Hogy valamennyire kiengeszteljem a kisfiamat, megengedtem, hogy a Kádas gyerek itt maradjon egy ideig. Tódikámmal beraktuk a gardróbba és betakartuk egy pléddel. Két-három naponta felébred, olyankor kap valami maradék kaját, meg elmehet WC-re. Aztán egy újabb adag teától megint elalszik pár napra. Hiába, az Aranka féle altató teakeveréknek nincs párja a világon!
lászt csevej